Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)

III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban

se teljesen alárendelt jelentőségűvé vált, amely a tervezetben felállított korlátok között a vezető szabad rendelkezésére bízható.”

A tervezethez képest a rendelet ugyanakkor az 1910-es szabályozás elemeit vette át, miután előbbi nem talált egyetértésre a javaslatot véleményező bírósági vezetők többsége részéről. A teljes liberalizáció egyrészt visszalépést jelentett volna a múlt századi szabályozatlanság állapotához, másrészt az volt a vélemény, hogy a kodifikáció során túlbecsülték a felügyeleti jogkör megerősödéséből adódó elnöki ügyforgalom várható csökkenését.

Az 1914-es rendeletek ekkor is csak exemplikatív jelleggel mutattak be alternatívákat a fő- és alcsoportok kialakítására.146 Törvényszékeken 19, járásbíróságokon 13 főcsoport kialakítását javasolták. A gyakorlatban ezt a bíróságok többsége csak igen nagyvonalakban követte, általában a mintában szereplőnél több főcsoportot alakítottak ki.

Újdonságként a főcsoportok jelölése római számozásra változott. Az aktuális ügyiratszám ezek után példaképpen a következő: 1916. El. III. B. 3.

Más tekintetben az 1910-es előírásokat vették át. így az alszá- mozás rendszere sem változott, sem pedig az, hogy az iratboríték több évre is szólhatott a csekélyebb forgalmú ügytípusokban. Ellenben külön elnöki (sárga alapszínű) iratboríték került rendszeresítésre.

Példa a járásbíróságok elnöki főcsoportjainak meghatározására a Zalaegerszegi Törvényszék területén:147

I. Általános tartalmú rendeletek.

Alcsoportok: - Igazságügy-miniszter rendeletéi.- ítélőtábla elnökének rendeletéi.- Főügyész rendeletéi.- Törvényszék elnökének rendeletéi.- Járásbíróság elnökének rendeletéi.

II. Ügybeosztás.

146JÜSZ 150. §, TÜSZ 107. §.

,47A Tapolcai Járásbíróság elnöki ügycsoport beosztása 1915-1945.

109