Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834 (Zalaegerszeg, 1997)

Bevezetés

az azokkal kapcsolatos politikai híreket, mind az adott tárgyakról, mind pedig az egyes politikusok személyéről és a velük kapcsolatos nézeteiről, nem utolsó sorban pedig hangsúlyozzuk az országgyűlés atmoszférájának megelevenítését. A levelekből jól látható Deák különleges tárgyi tudása és törvényismerete. Ez azonban nem a paragrafusok szellemének és betűinek egyszerű tárháza csupán. Elsősorban olyan történeti látásmódon alapuló eszmei-politikai fegyver, amely a leginkább közelít - éppen a közjogi vitáktól hangos politikai korszakváltás idején - egy olyan „prókátor nemesség” gondolatvilágához, amely állandóan jogítéletekben gondolkodva vitázik a politika titkos kulisszái mögött éppúgy, mint nyílt színterén. Az uralkodó politikai gondolkodásmód találkozik össze a deáki politikai módszerrel.

Deák ugyanis önmagát a történelem és a jogtudományokban aktív módon kifejezni, az irodalom és az esztétika ízlését csiszoló passzív élvezetében feltalálni tudó egyéniség már ekkor is, akiről a Festetics László grófot keszthelyi birtokán meglátogató angol vendég is megjegyezte - miután a fiatal Deák is részt vett társaságában -, hogy nem csak a magyar, de az európai viszonyokról is felettébb tájékozott.1 Deák a hazai közélet és az európai események érzékeny, illetve távoli megfigyelője, aki a 30-as évek elején már határozott politikai koncepcióban fejti ki a maga álláspontját a kor időszerű kérdéseiről. A levelekből is látni fogjuk, hogy nem kezdeményező, támadó, nem is hangos és nyugtalanító újító. Inkább megfontolt és halk hangú hirdetője a politikai megújulás gondolatának, aki személyét legtöbbször a tartózkodás hátterének csendjébe burkolja. Előrehaladni nem egyszerre és frontálisan, hanem csak egyenként és fokozatos léptekkel kíván.

A levelekből kiviláglik rendkívüli munkabírása. Minden ülésen részt vesz, s előtte felkészül a teendőkre. Mint 1834. március 25-i levelében írja: „Óhajtanám valóban az ünnepeket kedves körötökben tölteni, de még holnap is kerületi ülésünk leend. Húsvét után pedig kedden elkezdjük ismét a tanácskozásokat, és így csak öt napunk lesz üres, melyet - úgy hiszem - Pozsonyban fogok tölteni, mert ily rövid időre elrándulni nem érdemes, ülést pedig el nem mulaszthatok, mert társam „- Zalabéri Horváth János -” nincsen itt, - majd olvasgatás és a közelgő országos ülésekhez szükséges ké- szülgetés foglalják el időmet, és én a városban csendesebben, s magányosabban töltöm az ünnepeket, mint falun tölteném” - teszi hozzá rezignáltan. ■

Leveleiből tetten érhető továbbá szociális érzékenysége is, midőn például 1833. július 4-én kelt tudósításában kitér a pozsonyi villámcsapás látványa alkalmával szerzett szomorú tapasztalatainak leírására. így ír sógorához: „Láttam én barátom az óriási koronát a déli nap sugaraiban magoson és

6