Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

va. de a város életébe be nem illeszkedve, legkönnyebben szenvedték el a talaj­vesztés érzetét. Hajnali fel ötkor kelek, éppen csak tisztálkodom cs harapok néhány falatot, s már indulnom is kell az autóbuszmegállóba. Öt óra után néhány perccel megérke­zik a busz, háromnegyed hatkor a gyárban vagyok, átöltözöm, szót váltok a have­rokkal, s már indul is a gép. Naphosszat mellette állok, teljesítménybérben dolgo­zom, nem lazsálhatok. Néhány perccel a munkaidő vége előtt úgy is ott kell hagy­nom a masinát, mert fél háromkor indul a busz hazafelé. Nem késhetem le, mert akkor otthon nem végzek a délutáni munkámmal. Vár a kert, a szőlő, az állatok. Egyszer kapálni kell, máskor permetezni, az állatgondozás pedig naponta rendsze­res elfoglaltság. Este legfeljebb annyi időm marad, hogy vacsora közben átfutom az újságot, időnként a haverokkal megiszom néhány korsó sört. Örülök, ha ágyba jutok, hiszen este kilenckor már illik a hajnali vekkercsörgésre gondolni. A meglehetősen egyhangú és fegyelmezett programot ifjú szakmunkás ismerő­söm szinte egyszuszra mesélte el. Nevezhetnénk őt Kovács Jánosnak vagy Kiss Sándornak, hiszen úgysem a megszólítás a fontos. Sok tízezer társa jellemezhetné hasonlóképpen napi időbeosztását. Két dologban hasonlítanak egymáshoz: falun élnek, városban dolgoznak. S még csak azt sem mondhatnánk, hogy panaszkodnak emiatt. Inkább csak egykedvűen élik megszokott napjaikat. Ennyire rossz volna falun élni ? Bizonyára nem, hiszen aligha választanák ezt az életet megközelítően ötmillióan. Az persze igaz, hogy sokan, akik végképpen nem bírták a falusi életkörülményeket, elköltöztek. S aki falun ragadt ? Minden bizonnyal felmérte helyzetét, mérlegelte a hátrányokat és az előnyöket, s nem mozdult a szülőház portájáról. A régi házból már sokan átköltöztek a telken épített nagyobbá. A nagy és a kö­zepes lélekszámú falvakban szinte gombamódra szaporodnak, de a kistelepülése­ken is épülnek az új házak. Többségüknél huszonéves fiatalok serénykednek, kö­zépkorú vagy annál is idősebb szülők irányításával és anyagi támogatásával. A pénz persze a legtöbbször közösből, a háztájiból származik, amelynek munkáiból a fiatalok is kiveszik részüket. Sokat dolgoznak, ugyanis a háztáji termelést köny- nyítő eszközök jórészt hiányoznak a gazdaságokból. Kevés a gép, a meglévők drágák, javíttatásuk nehézkes. Hosszú ideje érvényes elv, hogy az anyagi-műszaki fejlesztés a termelés bővíté­sét szolgálja, mintegy megfeledkezve arról, hogy a termelő beruházások alacsony hatékonyságának egyik oka a halogatott infrastrukturális fejlesztés. Mindez persze városokban is ismert, de a magyar falu mögöttük is messze kullog. A községek 391

Next

/
Thumbnails
Contents