Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

A helyben megfogalmazott kérdésre az elnök így adja meg a választ:- Az önállóság kétoldalú valami és aki csak nekiörül az első felének, az jóllehet drága tandíjat fizet. Mert sok nagyszerű lehetőség rejlik abban, hogy az adott területen levők, a helyzetet alaposan ismerők döntsenek valamiről, de az önálló döntés nagyobb felelősségérzettel is jár. Korábban lehetett hivatkozni erre-arra, ilyen-amolyan utasításra, „eligazításra”, ezúttal azonban már ez a „kiskapu” kiesett. Aki felelősségérzettel, az emberekre támaszkodva dolgozik, az nyilvánvalóan nem sajnálja. Többet tud produkálni, ami egyúttal az új módszer céljának a teljesülését is jelenti. [...]

Igen jelentősnek tartjuk azt a változást, hogy a kenyérgabona kivételével megszűntek a kötelező tervmutatók - mondják a szövetkezetben. - Ezt a lehetőséget mi is kihasználtuk és már az első évi eredmények is igazolják, hogy helyes lépéseket tettünk.

Elmondják, hogy szövetkezetük korábban valóságos „vegyeskercskedés” volt, a növénytermesztésben szinte mindennel foglalkoztak. 1968-ban már sok növényt elhagytak, így a különböző fűmagokat, repcét stb., s a felszabadult területeket takarmánytermeléssel hasznosították. Az állattenyésztés meg is hálálta a fokozott törődést. [...]

Nemcsak a tsz, de a háztáji termelők is örülnek annak az új lehetőségnek, hogy a háztájiban termelt árut a termelőszövetkezeten keresztül lehet értékesíteni. [...] Nemcsak a hízóállatokat, de a zöldséget, gyümölcsöt, tojást, szőlőt is. [...]

A tsz elnöke beszámolóra készül. A termelőszövetkezeti pártalapszervezet taggyűlésén ad számot a gazdaság takarmányozási helyzetéről. Mint mondja, ez az a fórum, amelytől soha nem késett a segítség, s hogy az 1968-as esztendő jól sikerült a gazdaságban, az a szövetkezeti vezetés, a pártszervezet, a traktorosok, állattenyésztők, növénytermesztők, a tagság munkájának közös gyümölcse. No és persze az új mechanizmus, amely - ezek után nem kétséges - sikerrel mutatkozott be a zalaszentlászlói szövetkezetben.

Forrás: Zalai Hírlap, 1969. január 5. 3. o.

381