Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)
Dokumentumok
ban a hús-, áprilisban pedig a kenyérjegy bevezetése. Az áruhiány, az ismételt - immáron békeidőbeni - sorbanállás feszültséget okozott a lakosság körében. 1951 decemberében és 1952 elején ugyan eltörölték a jeg\>rendszert, de megszabták, hogy mennyi élelmiszert lehet tartani az otthoni kamrákban. (Az "élelmiszer-halmozók" könnyen az AVH kezeibe kerülhettek.) Összességében 1950 és 1953 között a fogyasztási árindex 69 %-os növekedésével szemben a reálbérindex 20 %-os csökkenést mutatott. Ezen túlmenően 1952-53 fordulóján, a nagy "padlássöprés" idején - amikor rossz volt a termés, viszont nőtt a beszolgáltatás mennyisége - az élelemtermelő parasztság kétharmadának, mintegy 800 ezer családnak nem maradt kenyere, vetőmagja, amire a magyar történelem során még nem volt példa. Emiatt 1953 elején fokozódtak a közellátási nehézségek, ami a társadalmi és politikai feszültség növekedését, a változtatások elkerülhetetlenségét eredményezte. A közellátás területén mutatkozó zavarok főleg Zalaegerszeg és Nagykanizsa városokban mutatkoztak meg nagyobb méretekben. Ez mellett kisebb mértékben Lovászi és Bázakerettye községekben is tapasztalható volt, ahol a MASZOLAJ Kőolajtermelő Vállalatok központjai helyezkednek el. A hiányosságok elsősorban is kenyér és lisztből voltak, valamint az elmúlt év október és november hónapjaiban kisebb mértékben zsírból is tapasztalható volt hiány. De ez a későbbiek folyamán nem mutatkozott meg. Ettől függetlenül a megye egyes községeiben az ellenséges propaganda következtében petróleum, só és cukorból történtek felvásárlások, melynek következtében, egész rövid ideig mutatkoztak hiányok. Ezek nagyon rövid ideig tartottak és elvontak voltak. A közellátási zavarok és nem kis mértékben az ellenséges rémhírek következtében több helyen történtek csoportosulások. Ez főleg Nagykanizsa város területén volt nagyobb mértékben, ahol kezdeti időben 200-300 főnyi tömeg is összegyűlt. A csoportosulásokat nagy mértékben előidézte az is. hogy pl. Nagykanizsán egy-két üzletben mérték a kenyeret és oda összpontosult a város lakossága. Nem sokkal kisebb méretűek voltak a csoportosulások Zalaegerszeg város területén is. Az olajbányászati üzemek területén Bázakerettye és Lovásziban, kisebb méretűek voltak és ezek főleg a műszakok befejezésekor mutatkoztak meg, amikor az üzemi dolgozók cgyidőben akarták megvásárolni a kenyerüket. [...] A közellátási zavarok egyik fő oka az volt. hogy a faluról bejövő paraszti dolgozók, nem utolsósorban a kulákság és egyéb ellenséges elemek felvásárolták a kenyeret, így az üzemi dolgozók műszakjuk befejezése után nem tudták beszerezni kenyérszükségletüket. Ennek érdekében a Megyei Pártbizottság részéről intézkedés történt olyan formában, hogy a kereskedelmi szervek a kenyér kiosztást az esti 354
