Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)
Dokumentumok
a Letare vasárnap előtti csütörtökön, az Úr 1335. esztendejében, (a szerző - B. 1. - fordítása) Forrás: ZO. I. 289-290. o. Irodalom: Holub: Zala 130-227. o. 20. 1346. január 12. A Sitkey család vásártartási jogát megerősítik Véged faluban Nagy Lajos király oklevele A vásár a középkor gazdasági életének fontos színtere, az árucsere lebonyolításának helye. Ez utóbbi funkciója miatt már az önellátó gazdálkodás idején szükség volt erre az intézményre. Magyarországon a XI-X11. századtól vannak adataink piacok és vásárok tartására. A tartás jogát eleinte a hagyomány, később a király biztosította kiváltságlevéllel. A vásártartás vált az egyik legfontosabb városi joggá, jóllehet vásárokat nemcsak városokban tartottak, mint ezt az alábbi oklevél is bizonyítja. A középkorban Véged, a mai Zalavég jó földrajzi fekvése miatt vált vásároshellyé, mert országos jelentőségű kereskedelmi utak csomópontjában feküdt. A falu számára adott vásári kiváltság pedig a birtokos Sitkey fivérek jó kapcsolatainak is köszönhető, ugyanis mindketten Nagy Lajos király környezetéhez tartoztak. Mi, Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya közzé tesszük jelen [oklevelünk szavaival], hogy Sitkey István és Lőkös mesterek, hűséges és szeretett híveink jelenlétünk elé járulva előadták kérésüket. Eszerint a vásárt, amit a Zala megyei Véged nevű falujukban minden héten csütörtökön már a régi időktől igen kegyes elődeink és szeretett atyánk. Károly úr, Magyarország királya jóvoltából szoktak megtartani, de az idők folyamán elvesztette jelentőségét, most kérik felségünket, hogy a vásárt új oklevelünkkel a régi helyzetébe állítsuk vissza. így tehát az ő kérésüknek eleget tevén elrendeljük, hogy István és Lőkös mesterek említett vásárát ugyanolyan módon, ahogyan a mondott igen kegyes királyok és atyánk idejében a mondott birtokon minden hét csütörtökjén meg szoktak ünnepelni, az új időkben is tartsák meg. Ezért mi minden kereskedőt és más vásárra járó embert, akik a nevezett István és Lőkös mesterek említett vásárára szoktak menni vagy szándékoznak menni, jelen [oklevelünkkel] biztatunk arra. hogy javaikkal szabadon és biztonságban menjenek ezen vásárra, mint ahogy ezt atyánk idejében tették. 32
