Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

többezres császári sereggel szemben tehetetlen volt, inkább összegyűjtötték és kifizették a büntetést, csakhogy elejét vegyék az erőszakoskodásoknak. Tavaszra már csak néhány száz császári katona maradi a "lecsillapított" város falai között. Ekkor azonban a magánházakhoz beszállásolt katonák egy kisfiút agyonlőttek, állítólag azért, mert az a Kossuth-nótát dúdolgatta. A fellázadt lakosság elöl a katonaság kivonult a városból, és a temetőnél sáncolta el magát. Az összecsapás végül is elmaradt, de ez az eset is bizonyította, hogy Kanizsa népe gyűlölettel nézett a császári katonaságra. A felszín viszonylag nvugodtnak látszott ugyan, de a város ellenállását nem törték meg.

Nagykanizsa, bár egész dunántúli kerület meghajlott az osztrák uralom alatt, ön erélyességére támaszkodva, nemes büszkeséggel, híven, szilárdul állott szabadságunk szent ügye mellett. Szenvedett sokat, végtelenül, de szolgailag a hatalomnak soha meg nem hajúit.

Mint hiteles kútfőkből tudomásomra jött, lelkes népe gyakran "éljen Kossuth" kiáltásokkal riasztotta fel a falai közt táborozó osztrák hadat: magyar proklamáci- ók [felhívások] és plakátok híven megjelentek, nyilvános helyeken éjjel feltüzettek, míg az osztrákok leszaggattatták. Egy ízben egy gyermek, mert Kossuthot éltette, egy horvát által agyonlövetett, az egész nép felzendiilt. kiverte a katonaságot, és csak nagyobb erő érkezésének engedve eresztette vissza a városba. Kanizsa a legsúlyosabb kömyülmények közt fenntartotta szilárdságát, és terjesztette a jó ügy iránti hitet Somogy és Zalának körül fekvő vidékein.

Sokat lehet köszönni e részben derék bírójának. Albanics Flóriánnak, ki ámbár csak egyszerű pékmester, mégis kitett sok alispánokon. 0 nemcsak lelkesítette a népet, hanem számos honvédeknek és menekvő magyaroknak önveszélyeztetésével útilcvelet adván, sokak életét, vagy legalább szabadságát megmentette.

Forrás: MOL II12. Belügyminisztérium iratai, közös, vegyes eredetű ir. 23. doboz 49. (997/B) (Csertőn Keszthelyen, 1849. június 6-án kelt jelentésének részlete)

Irodalom: Novak: Zatcwármegye 172-173., 178-179. o., Barbariis: Nagykanizsa 56- 57. o.

217