Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

132.

1848.június 5. után Honvéd önkéntesek toborzása Zalában Arvay Sándor honvédtiszt visszaemlékezéséből (részletek)

1848 áprilisának végére nyilvánvalóvá váll. hogy a Magyarország területén állomásozó, zömében idegen származású császári katonaság nem eléggé megbízható, vagy> ha mégis, akkor kevés az ország függetlenségét és törvényes rendjét fenyegető külső és belső veszélyek elhárítására. Bécsben ugyanis hamar "megbánták" a magyaroknak tett engedményeket, és mind a magyar kormánnyal való tárgyalások során, mind az elégedetlenkedő nemzetiségek bujtogatása révén igyekeztek szembeszállni a forradalom vívmányaival. Ilyen körülmények között az újonnan szervezett nagy létszámú, ám fegyvertelen és kiképzetten nemzetőrség sem volt alkalmas katonai feladatokra, legfeljebb helyi karhatalmi, rendfenntartó tevékenységre. A belső mozgalmakon (a parasztmegmozdulásokon és a zsidóellenes zavargásokon) a rendelkezésre álló korlátozott eszközökkel még úrrá tudott lenni a Batthyány-kormány, ám a szerb nacionalisták nyílt, fegyveres szervezkedése megkövetelte, hogy a törvény adta lehetőségeken belül ütőképes, katonai bevetésre alkalmas fegyveres erőt állítson fel az ország. A miniszterelnök a nemzetőrségi törvényre támaszkodva május 16-án felhívást tett közzé egy 10.000 főből álló "rendes nemzetőrség" felállításáról, olyan önkéntesek toborzásáról, akik három évi fegyveres szolgálatra vállalkoznak. A "rendes nemzetőrség" kifejezés tulajdonképpen csak álcázásra szolgált, mert gyakorlatilag a császári katonasággal egyenértékű fegyveres erőre volt szüksége az országnak. Csakhamar el is hagyták, és helyette a "honvéd" kifejezéssel illették az önkénteseket. Batthyány a későbbi honvédhadsereg alapját teremtette meg, amikor az első tíz zászlóalj felállításáról rendelkezett. Az első zalai önkéntesek - zömében értelmiségiek, diákok, kézmüveslegények - előbb még Pestre utaztak, majd június elején Zala megyében is kezdetét vette a toborzás. A hadfogadás a 7. honvédzászlóalj egyik alakulási helyéül kijelölt Zalaegerszegen indulI meg.

Ebéd után Egerszegen az Aranybárány fogadó kávéházban ültünk többen fiatalemberek, mikor egyszer zeneszó mellett Iliász Dani. Ernő ezredbeli hadnagy, kezében rövidnyelű nemzeti zászlóval betörtet a kávéházba, ránk kiált: „No fiúk, hadd lássam, ki a legény a csárdában, ki mer felcsapni honvédnek ?” Elmondta, hogy gróf Batthyány Lajos miniszterelnök őt a 7. honvédzászlóaljhoz főhadnagynak kinevezte, s megbízta, hogy kezdje meg a toborzást Zalában, hol a 7. honvédzászlóalj fel lesz állítva [...]. Mi, a jelenvoltak temiészetesen azonnal felcsaptunk,

203