Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

nem köteles visszaadni az eredeti tulajdonosnak, és ha mégis ezt teszi, az csak kegyes jóindulatából történik. A birtokok visszaszerzésének előfeltétele azonban, hogy az igénylők régi tulajdonjogukat hitelesen igazolják, azonfelül pedig a háborús költségek fedezéséhez való hozzájárulásként váltságdíjat fizessenek az újra megszerzett birtokok értékéhez arányítva. Az új szerzeményi bizottságok ilyen módon fegyverjog (jus armorum) címén fizettettek váltságdíjat a töröktől fegyverrel visszaszerzett, és visszakapott jószágokért. A gazdátlannak ítélt uradalmakat és birtokokat az új szerzeményi bizottság vagy közvetlenül a bécsi udvari kamara kezelésébe adta. vagy pedig udvarhű katonáknak és hivatalnokoknak adta el, bérbe vagy zálogba. A kincstár kezelésébe került Zalából pl. a hatalmas muraközi uradalom, amely a megyére eső hadiadó egyötödét viselte. A bizottság igazolási eljárásával kapcsolatban azonban a zalai birtokosoknak szerencséjük volt, mert a tulajdonjog felülvizsgálata itt több évtizedet késett. Csupán az 1730- as évek közepén vált esedékessé a váltság megfizetése, és ekkor is kollektív módon, egy kialkudott általány összegért, közösen válthatta meg birtokait Zala nemessége. Az 1736 februárjában létrejött egyezség szerint a megye birtokosainak 18.000 forintot kellett befizetni a királyi kincstárba, ami meg is történt. Zala földesurai így elkerülték az egyenkénti igazoltatást, és aránylag csekély áldozat - csupán a fegyverváltság fizetése - (az összeg az 1736-os hadiadónak mindössze egynegyede volt) fejében lettek ismét birtokaik teljes jogú tulajdonosai.

Ezen mostan folyó esztendőben esett Kisasszony havának [augustus] tizennegyedik napján Szalacgerszcgcn szolgáltatott maga generális gyűléséről [közgyűléséről] nékem írott levelét az nemes vármegyének nagy böcsiilettcl vévén, és annak mivoltát teljességgel én megértvén, minthogy az neoaquistica comissio által leendő méltóságok és többi possessorok [birtokosok] jussainak költségek megvizsgálása terhétül, úgy nemkülönben az jus armorumnak lehető nagyobb fizetésétől az nemes vármegye magát valamely hasznosabb alku által megmenteni, és azzal kinck-kinek inkább hasznot, hogy sem mint valamely kárt szenvedni szándékozók, arra való nézve, hogy én is kedves fiam. gróf Szapáry István részérül a nemes vármegyének abbeli istenes szándékának véghez való meneteleket segíthessem, az eránt leendő alkunak igen is jóakarója lenni kívánok, úgy mindazonáltal, hogy mivel én helyes és igazságos, ugyanezért is akárhol sérelem nélkül megmaradandó jószágaimra nézve a neoaquistica commissiotul semmit sem tartok, és ellenben pedig jól tudom, hogy mind azeránt, mind pedig az jus armorumért leendő alku egyben fog kapcsoltatni; azért amennyi abbul öszvességében jószágaimra proportio [arányosság] szerint esnék, egyedül csak nctalántán lehető jus armorumnak cltávoztatásáért. annak felére és nem többre magamat ajánlom, de azt is oly értelemben értvén.

132