Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)
Dokumentumok
idején. Kiemelkedő jelentőséggel bírt még Csobánc kuruc védőinek helytállása; ők 1707februárjában verték vissza az erős császári ostromot. 1707. március 1- jén írta Bottyán egy levelében: "Az eredeti német armáda Tapolca és Sümeg között szállott meg Csobánc vára alól való gyalázatos el menése után. [...] Az portyáim éjjel-nappal körülötte egymást érik. és inkább mindenkor szerencsésen járnak, az németet húzzák, fogyasztják és mortificálják [leöldösik] [...]. Még német uram oda nem mehetett, az hova akart, hanem az hova lehetett, mert szüntelen rajta csiripel az had: csak egy hajtásnyira sem mehet az armadáiul, hogy el ne kapnák, vágy ölnék az mieink." A kurucok tehát nem álltak ki nyílt csatára a számbeli fiilényben lévő császáriakkal, hanem apróbb rajtaütésekkel, portyákkal nyugtalanították, zavarták őket, lassanként próbálták felmorzsolni erejüket. Hasonló, zalai területeken történt portyázásokról számol be Béri Balogh Adám kuruc brigadéros alábbi levele is. Mivelhogy derckas notabilis [nevezetes] actiónk az ellenséggel nem történt, az kiről Nagyságodat tudósíthattam volna: azért még ekkoráig sűrűbben nem kívántam Nagyságodat tudósítanom Csobánc vára eránt való dícsírctes jó magaviselísek eránt az mi benne lévőinknek, mivel praevie [eleve, előzőlcgl Nagyságodat Rétcy György uram tudósította: azért azeránt nem is írtam Nagyságodnak; annakelőtte pediglen, még a Mezőföldön commorált [tartózkodott | volt az ellenség; mindennapi éjjeli és nappali fáradságunk után való csapdozását az ellenségnek és bennek teendő károkat is megírtam volt Nagyságodnak, - nem kétlem, vette Nagyságod levelemet. Hogy pcniglcn most continuáljuk [fohtatjuk] minden napon és minden ítszakán: adom azt is értésére Nagyságodnak. Mi. Istennek neve dícsírtessék, most is minden nap és minden éjjel derekason húzzuk és fogyasztjuk őket; noha, - megvallom Kegyelmes Uram, - kevés-kevés káraink nékünk is minden napon törtínnek katonáinkban. Én kiváltképpen legszerencsétlenebb vagyok: mert ezercmbcli katonáimból majd mind az jova-jova hull el; most is, hogy Csobánc és Tapolca alá ment: egy főhadnagyom Tapolcán, egy vicc-hadnagyom Csobáncban, harmadik meg Tőrjén, mind derík. vitéz embereim elvesztenek. Úgy látom. Kegyelmes Uram, ez az én szegény nyomorult ezcrccskén kísőn complcáltatik [kiegészíttetik], hanem inkább lassacskán cgészlcn clfoddogál, - de nem tehetek rula; legyen úgy. mint Istennek tetszik ! [...] Szintig ma vágtának újobban katonáink három rendbeli portán mintegy százig valót le, azokbul fogtanak is el. az kik is azt referálják [adják elő], hogy az mint az tiszteik számban vettík népeket: az miulta az Dunán áltolgyőttenek, ezernél többet veszett el népekben. Ma mind azt gondoltuk, hogy az hamislölkő Kanizsa felé menjen: mivel tegnap Szentgrótnál lévő hídon az egész cavaleriáját [lovasságát] 124
