Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

Ilyformán és condition [feltétellel], hogyha valakik reámennének lakni, tehát minden helytől tartoznak esztendő alatt három-három forintot tenni, mezeikről és szőlcikről dézsmát adni. Ezenkívül semminemű szolgálattal nem tartoznak. Mely árendában tartozom őket. és az én successoraim [örököscim| megtartani. Hogyha pediglen meg nem tartatnánk, tehát mindennemű portékájukat szedvén, szabadon elmchcssenck.

Forrás: ZML. Znlnvári házi It. Loc. 12. fase. 1. No. 40. Közli: Degré: Olvasókönyv 40. o.

Irodalom: Simonffy: Bevezetés 14., 21-22. o.

81.

1703.

Kanizsa mezőváros önkormányzata A város statútumaiból (részletek)

Kanizsa felszabadulásakor a környék gyakorlatilag népiden volt, és a vár "török" lakosságából is csak kisebb délszláv csoportok maradtak. 1693-ban magyarul prédikállak a városba települő jezsuiták, az első években tehát számottevő magyar népesség (zömében végvári katonaság) telepedhetett le. A várat visszafoglaló Batthyány Adómat azonban hamarosan német várkapitány váltotta fel, és a várat német katonaság szállta meg. A vár falait ugyan már 1702-ben lerombolták (majd kezdetét vette a város újjáépítése), de mind a vár átadásakor elbocsátott magyar hajdúk, mind a német katonák egy> része ottmaradt. A már 1690- ben betelepített gyér számú német polgársággal együtt Kanizsának ilyen módon jelentékeny számú német lakosa lett. Az 1715 évi adóösszeírásban szereplő nevekből kiindulva a város lakóinak 60 %-a viselt magyar, 18 %-a délszláv (zömében honát), 22 %-a pedig német nevet. A német népesség kisebbségben volt ugyan, mégis olyan vagyani és társadalmi súlyra tettek szert, hogy a város vezetése évtizedeken keresztül teljesen német jellegű lett. A város tanácsának jegyzőkönyvét 1755-ig németül vezették, és az első magyar nevű városbírót is csak 1745-ben választották. A német elem fölényre jutását az a körülmény támogatta, hogy Kanizsa 1705-ig a bécsi udvari kamara kirendeltségének kezelése alatt állott. A kamara szedte az adót, és gyakorolta a földesúri jogokat is. A várost azután Lipót császár magán főddésurak kezébe adta: előbb Grassics Jakab báró, majd a Szápáry grófok, végit! pedig a Batthyányak voltak a város urai.

120