Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)
Dokumentumok
Forrás: Régi magvar levelestár. (\1'I-.X1'II1. század) (Sajtó alá rendezte Hargittav Emil) fíp. 1981. 2. kötet 188-190. o. Irodalom: Hadtörténet I. köt. 281-284. o., Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora. Rp., 1965. (a csatáról: 341-342. o.) 76. 1664 tavasza Kanizsa vára a török uralom alatt Evlia Cselebi török utazó leírása (részletek) A törökök Kanizsa elfoglalása után e vár körül szervezték meg negyedik magyarországi tartományukat. A kanizsai vilajet élén az itt székelő beglerbég állt. Megillette őt a pasa cím is, és mind a közigazgatási - pénzügyi, mind pedig a vallási és katonai ügyekre kiterjedi a hatásköre. A Kanizsán berendezkedő török mindenekelőtt a várat erősítette meg és rendezte át. Miután az új vilajetszékhely lakosságát a magyar végek közelsége miatt nem merték a régi, kevéssé védhető városba telepíteni, a vár mindeddig üresen álló nyugati felében építették fel a lakónegyedet. A fából épült házak között kis boltok álltak, és a keleties hangulatú utcácskák fölött mecsetek és minaretek tornyai emelkedtek a magasba. Kanizsa vára és városa a török korban egyet jelentett. Lakossága nem csupán valódi törökökből állt. hanem javarészt a meghódított és török szolgálatba állt balkáni népekből került ki. Az 1619-cs defter (számadáskönyv) adatai szerint 1372 főnyi katonaság szolgált a várban. Köztük volt 84 janicsár, 34 topesi (tüzér), 584 lovas és 569 gvalogos. A létszámot fegyverkovácsok, katonazenészek és marlalócok egészítették ki. A török utazó, Evlia Cselebi 1664-ben járta be a környéket, találkozott még magával Zrínyivel is. Útleírásai a szokásos keleties túlzások leszámításával hitelesnek tekinthetők. A török kézen lévő Kanizsa leírása a legújabb kutatások fényében is valósnak tűnik. A vár egy tóban délkeletről északra nyúlva fekszik, négyszög alakú és kerülete ezernyolcszáz derék lépés. Én szegény e várat saját lábaimmal mértem meg. Árka nincs. Falainak szélessége ncgyven-ötven láb. s erős tömésfalak. Két oldalról, a falakon belül s kívül az ember derekának megfelelő vastagságú tölgy- és cserfák vannak, melyeknek magassága tizenöt építészeti rőfre feljön. A mesteremberek ezeket a fákat furfangosan egymáshoz kötötték, s azok belsejét tüskésborz bőre gyanánt tömésfölddel kitöltötték, úgy. hogy ha néhány százezer ágyúgolyót bclelő- nck is, a golyók a fagerendákon bemenvén, az Alburz hegyéhez hasonló földbe 111
