Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében
kocsmáros) mérhetett ki bort, főzhetett pálinkát, üzemeltethetett mészárszéket, őt illette a vadászat és a halászat joga stb. Ezek a jogok, bár a fejlődést akadályozták, nem szűntek meg 1848 tavaszán. A parasztság viszont ténylegesen sok helyen gyakorolni kezdte ezeket/’0 Ha végigtekintünk a paraszti követelések során, akkor tehát azt látjuk, hogy a parasztság elsősorban az 1848 tavaszán — bármilyen jogcímen — ténylegesen birtokában levő föld szabaddá tételére vagy a korábban elvesztett területek visszaszerzésére törekedett, a közösen használt területeket — legelőket, erdőket — is csak el akarta különíteni, de abból teljesen nem akarta kizárni a volt földesurat, amennyiben az ténylegesen használta a közös területet. Csak igen halvány jelei mutatkoztak annak, hogy a parasztság ennél tovább is tekintett, olyan földre is igényt tartott, amely sem 1848 tavaszán, sem korábban nem volt birtokában. Ezek az adatok is a volt földesuraktól, illetve képviselőiktől származnak, így felmerül a nagy kérdés, hogy nemcsak alaptalan vádaskodások-e. A keresztúri apátság ügyvédje írta azt, hogy a murakeresztúri és kollátszegi volt jobbágyok beszédéből az derült ki, hogy más urasági birtokot is el akartak foglalni. Láttuk, hogy egy-két esetben a földesúr tisztje szerint a jobbágyok nem tartották szükségesnek indokolni a foglalásukat.61 Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az 1848- ban kibontakozott parasztmozgalmak a paraszti földtulajdon jelentős kiterjesztésére törekedtek, sikerük még a vitathatatlanul úri földek sértetlenül hagyása esetén is lényegesen módosították volna a birtokviszonyokat. A jobbágyfelszabadítás kiterjesztése irányába mutatott Deák Ferenc igazságügyminiszternek az első népképviseleti országgyűlésen benyújtott törvényjavaslata, a vita során bekövetkezett módosítások, a szőlődézsma eltörléséről szóló országgyűlési határozat, a kormány 1849-ben kiadott rendelete stb.62 A szabadságharc bukása azonban nem a jobbágyfelszabadítás progresszív továbbfejlesztését tette lehetővé, hanem annak reakciós lezárását. A jobbágyfelszabadítás lezárása Deák javaslatából nem lett törvény, a jobbágyfelszabadításnak 1848 tavaszán nyitva hagyott kérdéseit már a szabadságharc leverésével győzedelmeskedő új rendszer, Bach abszolutizmusa rendezte. Az 1853. március 2-án kiadott úrbéri nyílt parancs a Deák-féle javaslathoz képest a parasztság számára lényegesen kedvezőtlenebbül oldotta meg a kérdéseket. A pátens a feudális birtokviszonyok maradványainak megszüntetésével és a tulajdonjog vitathatatlanná tételével biztosítani kívánta az agrárkapitalista fejlődést, de ugyanakkor rendelkezéseivel még egyszer lehetőséget nyújtott az úri földeknek a paraszti földek rovására való növelésére és a volt földesurak súlyos tőkehiányának valamelyes csökkentésére is. A jobbágyfelszabadítás végrehajtása során felmerült kérdéseket — a szőlő kérdését kivéve — az úrbéri birtokrendezési per során kellett rendezni. E célra egy külön bírói fórumot 80
