Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején

megye fiai mindenkor elsősorban foglaltak helyet azok közt, kiket a Haza Szent tüze állandóan hevít.. ,”4 E kiemelkedő személyiségek mellett meg kell említenünk azokat a — XIX. század 30-as, 40-es éveiben lezajló parasztmozgalmakat, amelyek leginkább jelzik azt a gazdasági, társadalmi feszültséget, mely végül is elvezetett a polgári forradalomig.

A forradalom előtt

A megye politikai vezetését a reformkorban az árutermelésbe bekapcsolódott liberális középbirtokosok tartották kezükben. Vezető szerepüket időnként korlátozta, befolyásolta két reakciós erő: a megyében jelentős gazdasági bázissal rendelkező főnemesi réteg és az igen jelentős számú kis- és bocskoros nemes, akik a végsőkig igyekeztek nemesi előjogaikat védeni.3 Radikálisabb polgári átalakulást hirdető értelmiség, polgári réteg a megyében nagyobb számban csak Nagykanizsán létezett, amit a márciusi események bizonyítanak is.

Ezen erőviszonyok határozták meg azt, hogy a reformországgyűléseken a megye képviselői többnyire a polgári átalakulás megvalósítását célzó reformok mellett, azok szellemében foglaltak állást és ugyanez a szellem érvényesült a megyegyűléseken is.

1847 végén, 48 első hónapjaiban a megye politikai közvéleménye az országgyűlési követek jelentésein keresztül értesült az utolsó rendi ország- gyűlés eseményeiről, munkájáról. A megye közgyűlése a követ-jelentéseket többízben is megtárgyalta.6 A követeknek adott utasítások a megyei vezetés ellenzékiségét mutatják. Az 1848. február 21-i gyűlésen is erélyesen követelték az adminisztrátori rendszer megszüntetését, olyan törvények megfogalmazását, amelyek megtiltják a király által kinevezett országos hivatalokat betöltő személyeknek képviselői mandátum szerzését.7 Az 1848. március 15-én reggel összeülő közgyűlés határozatai pedig már a kibontakozó európai forradalmi hullám előremozdító, ösztönző hatását mutatják. Ezen a gyűlésen olvasták fel Tolnay Károly és ifj. Csuzy Pál követek országgyűlési jelentését, amelyben beszámoltak az európai forradalmi helyzetről, annak következményeiről, s a leglényegesebbről: a pozsonyi diétán történt eseményekről, a március 3-i felirati javaslat megszületéséről. A közgyűlés örömmel és lelkesedéssel állapította meg, hogy amit már régóta követeltek és óhajtottak, most a megvalósulás küszöbén áll. Egyetértettek a felirati javaslat minden pontjával: a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a felelős magyar kormány követelésével. Egyetértettek abban is, hogy mindez a Pragmatica Sanctió sértetlenül hagyása mellett valósuljon meg. Ezeket a követeléseket azonban kevésnek tartották. A követeknek szóló utasításban felsorolt további javaslatok felölelték csaknem mindazt, amit a reformmozgalom felvetett, mint a pogári átalakulás és függetlenség nélkülözhetetlen összetevőit: a törvényellenes cenzura eltörlését, a sajtószabadságot, a nép6