Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Degré Alajos: Zala megye központi közigazgatása 1848-ban
De még augusztusban is úgy rendelkezik a bizottmány, hogy az alsó- lendvai börtönben tárgyalásra váró rabokat, valamint a Szentgróton elfogott rémhírterjesztőket kísérjék be Zalaegerszegre. Ott fog felettük a törvényszék ítélni.81 Ez világos jele annak, hogy a tervezett kerületi törvényszékek meg sem kezdték működésüket. Még egy érdekes kezdeményezés történt a törvénykezés vonalán. Csányi László már a bizottmány első ülésén javasolta, hogy az igazságszolgáltatás gyorsítása és a költségkímélés céljából vezessék be a békebíráskodást. Ez nyilvánvalóan a Csányi által jól ismert szolgabírói ítélkezés korlátozását jelentette volna. A bizottmánynak azonban az volt az álláspontja, hogy a békebíráskodás megszervezése szorosan összefügg a községek szervezetének rendezésével. Ennek tanulmányozására Horváth Vilmos másodalispán elnöklete alatt hattagú bizottságot küldött ki82, és az ügy a bizottságban el is süllyedt. Az 1848: 17. te. a megyéknél nem engedélyezte általános tisztújítás tartását, hanem az állandó bizottmányokra bízta, hogy a megüresedett állásokra a főispán hozzájárulásával helyettest alkalmazzanak. Ezzel a joggal élt is. Mindjárt az alakuló ülésen megválasztották az elhalt Kerkápolyi helyébe első alispánná Csillagh Lajos addigi másodalispánt, másodalispánná pedig Horváth Vilmos táblabírót. Az elnöklő főispán ehhez azonnal hozzájárult. Még ezen az ülésen a bizottmány „a főispánnal egyetértőén” kinevezett egy alszámvevőt és egy allevéltárnokot, a főispán pedig kinevezett (ezeket máskor is kinevezéssel töltötték be) tiszteletbeli aljegyzőt, alügyészt, esküdteket.83 A későbbiekben azonban igen gyakran fordult elő, hogy jegyzőt, főszolgabírót képviselővé választottak, ezért távozott a megyéből. Június, júliusban még gyakrabban történt, hogy megyei tisztviselők, másodalispán, főszolgabírók, alszolgabírók, esküdtek, útbiztosok stb. elvonultak a nemzetőrséggel. Helyükbe alsóbb rangú megyei tisztviselőket, vagy másokat választottak, sokszor a távozó tisztviselő javaslata alapján. Most már a főispán nem volt kéznél, tehát csak utólag, „megerősítés” vagy „hozzájárulás” végett küldték meg a határozatot a főispánnak84. Főispáni jelölés többé nem fordult elő, így a bizottmány a megyei tisztségek betöltésénél jóval nagyobb hatáskört gyakorolt, mint korábban a közgyűlés. A megürült útbiztosi állásokat az illetékes főszolgabíró töltötte be, és ezt csak tudomásulvétel végett közölte a bizottmánnyal.85 Ez a sokszor átalakított tisztikar volt hivatalban 1848. dec. 31-én, amikor a császári csapatok bevonultak Egerszegre A bizottmány természetesen többé nem ült össze, ezt a császári hadsereg nem is tűrte volna. A megye, úgy látszik meg sem kapta Kossuth felhívását, hogy az ellenség közeledtével a tisztviselők ne maradjanak helyükön, hanem a honvédséggel együtt vonuljanak vissza, akár más megye területére is.86 A megye tisztviselői nem maradtak ugyan a helyükön, de egyszerűen hazamentek vidéki lakásukra, és onnan a császári parancsnok egyszerű fenyegetésére ismét bejöttek a megye székvárosába, gondoskodtak a császári sereg által kivetett élelmezés szolgáltatásáról, erre a célra beszedték az adót, és egyebekben is rendelkezésére álltak Fiáth Ferenc császári biztosnak.87 Meg sem kísérelték a passzív ellenállást. 56
