Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
népfelkelés gátat vethet az ellenséges túlerőnek.137 Csontos Sándor nemzetőr százados a Muránál betörni készülő horvátok megfutamításáról küldött biztató jelentést.138 Július közepén az osztrákok újból Körmend felől közelítették meg a megyeszékhelyt. Július 8-án kirabolták Andráshidát, 12-én pedig Dondorf már a város melletti Vizslaréten ütötte fel táborát, s az alábbi feltételeket szabta a városi tanácsnak: a nemzetőrséget és a népfelkelést oszlassák fel, fegyverezzék le a lakosságot, tűzzék ki a császári zászlót és fizessenek hadisarcot. A tanács kényszerből igyekezett minden követelést teljesíteni.139 Kanizsát újból Knezevich foglalta el július 15-én. Ugyanezen a napon Dondorf hirdetményt bocsátott ki, amely az újabb, most már végleges berendezkedést mutatta.140 Ez a hirdetmény mondta ki többek közt a Keszthelyen ülésező bizottmány feloszlatását is. S mily véletlen egybeesése az időpontoknak, a bizottmány éppen ekkor hívta fel a megye lakosait egy általános népfelkelésre. Egyben ez volt az utolsó tevékenysége.141 A megyében újból Fiath lett a királyi biztos, akinek mindenki köteles volt engedelmeskedni. A városi és községi elöljáróknak pedig jelenteni kellett minden, törvényes rendet megzavaró, vagy a tulajdon szentségét sértő esetet. S megjelentették — 500 ezüst Frt vérdíj kitűzésével — Csertán Sándor köröztetését.142 Bármilyen határozott lépéseket is tettek a béke és a rend biztosítására a berendezkedő császáriak, a népfelkelők utolsó akcióit nem tudták megakadályozni. Kanizsa és Letenye körül csoportosuló zalai nemzetőrök megpróbálták — sikertelenül ugyan — Knezevichet feltartóztatni. Július 16-án pedig a somogyi kormánybiztos — Noszlopy Gáspár — portyázó huszárjai törtek be Kanizsára, a kanizsai nép is csatlakozott hozzájuk. Ezek az akciók már csak pillanatnyi sikereket jelentettek, Burits hadteste véglegesen letörte a megyében még meglevő ellenállást. Nem véletlen, hogy július 19-én Nagykanizsáról küldte szét híres kiáltványát a népfelkelés feloszlatásáról: ,,... a rend, jogosság, béke és biztonság ismét visszaszereztessék mindazok számára, kik a királyi párthoz szítnak. . . Mindenek előtt parancsolom, hogy a lázadók kormányának akármiféle igazgatósága tüstént feloszoljék, az ellenszegülő minden vagyonától megfosztatni és katonai ítélet alá esni fog. A népfölkelés haladék nélkül föloszoltassék s a földmívelő és egyéb munkás nép dolgai ellátására haza bocsáttassák.”143 A nép még reménykedett, az augusztus 13-i fegyverletétel hírét sem akarták elhinni. A teljes osztrák megszállás és a hazatérő zalai honvédek beszámolója azonban mindenkit rádöbbentett a valóságra. S ezzel lezárult Zala megye történetében is egy sok dicsőséggel, példa- mutatással járó fejezet, s kezdetét vette a sötét terror, a szomorú elnyomás korszaka. Elégetés várt a Kossuth-bankókra, üldöztetés, elfogatás, a császári seregbe besorozás a sok győztes csatát megjárt honvédekre. A forradalom vívmányainak egy részét azonban már nem lehetett megsemmisíteni. A többi megvalósulását pedig a polgári demokratikus, illetve a szocialista forradalom győzelme biztosította. Igaz, hogy 100 év múlva, de méltó folytatásaként e hősi szabadságküzdelemnek. 38
