Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején

Láthatjuk tehát, hogy a nemzetőrség az új típusú feladatoknak egyre inkább megfelel. A megfelelő taktikát, utasítást Csányi fogalmazta meg a megyei állandc bizottmányhoz írt levélben szeptember 22-én: „a megye közönsége a nemzetőrséget minden úton-módon arra használja fel, hogy az ellenség élelmiszerekhez ne juthasson, igyekezzen őt hátulról és oldalvást éjjel-nappal üldözni, kisebb csatákban megtámadni, és fogyasztani. Nyilvános ütközetbe azonban ne bocsájtkozzon, hanem a fő, vagy nagyobb erőt kikerülvén .. . bagazsióját elfoglalni”.93

Szeptember utolsó napjaiban kezdődött el a legnagyobb akciónak, Kanizsa felszabadításának előkészítése. A megyei vezetőség és a központi kormányzat is mindent megtett a siker érdekében. Rendkívül fontos volt, hogy az ország belső területei felé vonuló horvát seregeket elszigeteljék, elvágják utánpótlási bázisaitól. Szeptember 22-én a kormány Királyi Pált küldte a Dráva mellékére, ugyanakkor mozgósította a nyugati megyék nemzetőreit. Szeptember 23-án Vidos József, Vas megyei első alispánra, nemzetőr ezredesre bízták a mosoni, győri, soproni, vasi, veszprémi, zalai és somogyi nemzetőrök összevonását és Dél-Zalába indítását.IJ/‘

Horváth Vilmos szeptember 25-én kéri az állandó bizottmányt, hogy az összevont nemzetőröket a megye minden gyülekező helyéről Kiskomárom felé indítsák, hogy elvágják a horvátok útját.95 Ennek eredményeként a következő napokban már mozgósították az egerszegi, a lövői és kapornaki járásbeli nemzetőröket, Vidos pedig a vasiak és veszprémiek élén — be sem várva a soproniakat — 3 irányból vonult be Zalába. Körmend—Zalalövő, Rum—Zalaegerszeg és Jánosháza—Zalaszentgrót felől közelítették meg az ellenség által megszállt Kanizsát. Október 1-én Horváth Vilmos újból meghirdette a népfelkelést a zalai járásokban, amelyeknek eredményeként újabb 10 000 ember vonult K-anizsa környékére.

Mi jellemezte ekkor az erőviszonyokat? Az ellenség kb. 2000 főnyi rendes katonasággal és 6 ágyúval Kanizsán összpontosította erejét. Letenyén 300, Csáktornyán 200 főnyi őrséget hagytak. Vidos és Horváth Vilmos kezén mintegy 12—15 000 nemzetőr, az Ausztriából megszökött Sándor-huszárok közül 107-en és a harcba bekapcsolódott népfelkelők voltak. Felszereltség, fegyverzet alapján a horvátok, számban, lelkesedésben, elszántságban a hazájukat védők voltak mindenképpen fölényben. A harc kimenetele várható volt, bár azt senki sem sejtette, hogy az akció elindulásában a kanizsai népnek megint milyen kezdeményező szerepe lesz. Október 2-ről 3-ra virradó éjjel — a támadásra az időt még korainak találó Vidos őrnagy — csapatait Kanizsa körül helyezte el. A vasiakat Nagykanizsától É-ra Palinban, a somogyi és veszprémi nemzetőröket Sánc községnél, a zalaiakat pedig egyrészt a Sormás—Becsehely országút mentén, másrészt a várostól D-re Miklósfa közelében.90

Nugent észrevette a hadmozdulatokat, s még azon éjjel töltött ágyúkkal, s égő kanóccal végigvonult a városon és beszállásolta magát a zsidótemetőbe, ahonnan ágyúit a város felé irányította. Közben még arra is maradt ideje, hogy két századának parancsot adjon a város kirablására. S ez olaj volt a tűzre. A hosszú ideje Nugent csapatainak elnyomása alatt nyögő kanizsaiak — akik tudtak ugyan a nemzetőrök és a népfelkelők közelségéről, várható

28