Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
fogva tehát, mely mint e hazának miniszterelnökét, engemet a . . . nemzethez csatol, felszólítani sietek a közönséget, miszerint ... azonnal tömeges felkelést rendelni, minden fegyverfogható embert kiállítani, ott, honnan az előnyomuló ellenség részéről a veszély leginkább fenyeget, összpontosítani . .. s azzal az ellenséget, míg elölről a rendes hadsereg által megtámadtatik, minden oldalról nyugtalanítani, pusztítani, az eleségtől elzárni. . ,”87 Közben a képviselőház is rendezte a jobbágyfelszabadítás néhány függő, még meg nem oldott kérdését. A szőlődézsma eltörlése, a majorsági zsellérek állami megváltásáról szóló törvény elősegítette a nép fokozódó csatlakozását a honvédelem ügyéhez. Az egyes megyékben a népfelkelés irányítására, összefogására kormánybiztosokat neveztek ki. Zalában Csányi — Batthyányi is megelőzve — jó barátját, Horváth Vilmos másodalispánt bízta meg gyakorlott nemzetőrök kiállításával és a népfelkelés szervezésével. Szeptember 19-én a hadsereg Fehérvár felé vonulása közben erre is volt gondja. Nagyvázsonyból Zala megye fő- és alszolga- bíráinak írt levelében intézkedik. Támogatta a Kovács Vendel által megalakított zalai vadászcsapat gerillaakcióit is.88 A népfelkelés szervezése mellett Csányinak a másik fontos feladatra, a magyar hadsereg létszámának gyarapítására is volt ideje és energiája. Az első gerillaakciók tulajdonképpen spontán, minden szervezés és előkészítés nélkül bontakoztak ki. Ezek közül is kiemelkedik a kanizsaiak felkelése Jellasics távozása után a városban maradt helyőrség ellen. Szeptember 18-ról 19-re virradó éjjel — nyilván az addig elszenvedett atrocitások miatt — a nép rátört az ott állomásozó csapatokra. Száznál több ellenséges katonát megöltek, a többit pedig megfutamították.89 Az esetleges megtorlástól félve aztán a város vezetői megakadályozták három nap múlva a városon átvonuló lőszeres és élelmiszeres kocsik lefoglalását. Emiatt később a kanizsai bírót, de még a népfelkelésért felelős Horváth Vilmost is Csányi és Batthyány felelősségre vonta. Az eset után Horváth Vilmos minden energiáját újabb gerilla-akciók szervezésére fordította. Jellasics is értesült a kanizsai akciókról. Levélben megfenyegette a várost és Glavast Károly kapitányt küldte három század katonával a rend fenntartására és az utánpótlás biztosítására. Ezt egészítette ki szeptember 25-én a városba visszatérő helyőrség is. De még ez is kevésnek bizonyult az állandósuló akciók megfékezésére. Így segítséget kértek Varasáról, ahonnan az idősebb Nugentet küldték Kanizsára több ezernyi katonával és 6 ágyúval. Az előző helyőrség elvonult, Nugent pedig teljhatalmat kapott minden megmozdulás elfojtására.90 Nem járt sikerrel. Pedig majdnem végzetes baleset érte Horváth Vilmost. Szervező munkája közben Letenyén elfogták. Bár nem tudták, hogy milyen szerepet játszik a népfelkelés szervezésében, Kanizsára akarták túszként szállítani. Becsehely és Sormás között azonban sikerült megszöknie.91 Ezalatt újabb sikereket értek el a mozgósított nemzetőrök és Kovács Vendel vezette vadászcsapat. Letenyéről Kanizsára vonuló jelentős erőkből álló csapatot támadták meg. A csapat bevonulását Kanizsára ugyan nem tudták megakadályozni, de 8 szekér élelmiszert sikerült megszerezni.92 26
