Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Szemle - Rácz Endre: Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén

Nincs terünk az egyes kategóriák árnyalt elemzésének az ismertetésére, annyi azonban már a típusok felsorolásából is kitűnhetett, hogy a szerző következetesen elkülöníti egyrészt az alapnév módosulásának, másrészt a képző meglétének, használatának a vizsgálatát. Ezután egy nagyon vonzó alfejezetben kitér a két vagy több keresztnévből álló homonim (pl. Juci <: Judit és Juci <: Julianna), illetőleg az egyik alapnévtől a másikhoz csopódott, úgynevezett „gazdát cserélt” becézőknek (pl. Jutka <: Judit, majd Julianna is) a tárgyalására, amelyből különösen kiemelendő a György és a Gyula becézőinek szemléletes térképpel is illusztrált kölcsönös cseréje.

Az egyes alakulásmódok bemutatását az életkorok, illetőleg nemek szerinti megoszlásuk felvázolásával teszi teljessé (megemlítve, hogy területi szóródásukat is megpróbálta felrajzolni, de ez a kísérlet alig járt számba vehető eredménnyel).

A névalakulási módok gyakoriságának megállapításában a szerző körültekintően alkalmazza a statisztikai módszert, elkülönítve egymástól az úgynevezett lexikális és az úgynevezett aktuális gyakoriság vizsgálatát. Az előbbi esetben azt kutatja, hogy 671-féle becézőnevének alakulásmódjai közül melyik milyen arányban fordul elő. Az élre nagy fölénnyel a tőrövidülés + képzés kerül. Ez a becézési mód marad az első helyen az aktuális gyakoriság megállapításakor is, amikor az alakulásmódokat a becézőnevet viselő személyek (összesen 34 156 személy) arányszáma szerint csoportosítja. A további sorrendben azonban érdekes eltérések mutatkoznak. A lexikális gyakoriság listáján például az ikerítésből való kiválás, illetőleg ennek továbbképzése a 7., illetőleg a 8. helyen áll, az aktuális gyakoriság táblázatában viszont előreugrik a 2., illetőleg a 3. helyre. Ennek nyilvánvaló oka, hogy az ilyen alakulásmódú becézőnevek némelyikét (Pista, Bandi, Böske, Panni, ill. Pisti, Pityu, Bözsi) igen sok személy viseli.

Az életszakaszok szerinti bontás újabb érdekes tapasztalatokkal jár. A tőrövidülés + képzés első helye ugyan mindegyik szakaszban vitathatatlan, de a fiatalabb korosztályok felé haladva valamelyes emelkedést mutat. Feltűnőbb ennél, hogy az alapnevek képzős származékai is elsősorban a fiatalok megnevezésére használatosak: ennek a névalakulási módnak mind a lexikális, mind az aktuális gyakorisági mutatója csaknem egyenletesen emelkedő. Ugyancsak a fiatalokra jellemzők a hangcsoportkettőztetéses (Titi, Lili-féle) nevek. Velük szemben a tőcsonkulásossal alakult becézőnevet viselők számaránya egyre csökken, s ezt elsősorban a mindinkább öreges-falusiasnak számító Lina és Telka ritkulása, majd eltűnése okozza.

Nemek szerint a legtöbb névalakulási módban nincs lényeges eltérés, feltűnő azonban, hogy néhány mégis elsősorban a nőkre jellemző, így a tőrövidülés, a tőcsonkulás stb. Ez a körülmény is megerősíti azt a korábbi föltevést, hogy a nők becézőnevei változatosabb módokon alakultak, mint a férfiakéi.

Üjból a grammatikai kérdések kerülnek előtérbe a következő két alfeje- zetben, amely a becézőtöveket, illetőleg a becézőképzőket vizsgálja, továbbfejlesztve a két morféma elkülönítésében már eddig is alkalmazott szempontokat.

192