Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Szemle - Rácz Endre: Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén
választanak új, szokatlan neveket gyermekeiknek (ilyenek például az 5. szakaszban az Armand, Erik, Norbert, Anita, Beáta, Tímea), tőlük előbb az alkalmazotti réteg (postások, technikusok stb.) veszi át az új neveket, de a munkásság is gyorsabban reagál a névdivat változására, mint a parasztság (ám az sem mentes tőle). Ami a nemzetiségi hovatartozást illeti, Szlovéniában tűnik fel ugyanebben a szakaszban egyebek között a Borisz és a Dragica név, az egyetlen Rebeka nevű viszont cigány. Ügy látszik, a zömében katolikus vallású vidéken a reformátusok terjesztik el például a Piroska nevet (de a mindvégig élő Gyula és Irma is elsősorban rájuk jellemző). Más vidékről vándoroltak be egyebek között a 2. szakasz következő neveinek első viselői): Ákos (Erdély), Fülöp, René (Budapest); Emerika (Győr), Györgyike (Nagykanizsa). Bár a szerző előzőleg is érintette egyes nevekkel kapcsolatban divatjuk indítékait, külön fejezetet szentel annak a kérdésnek, milyen tényezők lap- panganak a névdivat mögött. E fejezetben különös figyelmet érdemel a kultusztörténeti mozzanatok ismertetése, mégpedig két okból is. Egyrészt azért, mert ilyen részletes és összefoglaló tárgyalásukkal névtani munkákban csak elvétve találkozni, másrészt pedig azért, mert a szerző mégsem abszolutizálja ezt a szempontot, s szemléletesen mutat rá fokozódó háttérbe szorulására s a keletkező űrnek új elemekkel való kitöltődésére. Kétségtelen, hogy kultusztörténeti okok játszottak közre például a József és a Mária névnek országos kedveltségében csakúgy, mint a Gizella, illetőleg a Margit név időszakos divatjában; de az is igaz, hogy ezeknek a tényezőknek a hatása már régóta egyre csökken, s mind nagyobb szerephez jutnak a névválasztásban az esztétikai szempontok. Ennek következtében a hagyományos keresztnevek a falun is egyre gyorsabb iramban vonulnak vissza. A szerző — szemben az emiatt kifejtett aggodalmakkal — igen helyesen jegyzi meg, hogy ez természetes, sőt örvendetes folyamat; „magam például — írja — örülök annak, hogy a legújabbkori göcseji és hetési keresztnévállomány valósággal felfrissült a fővárosban is divatos ... Tibor, Zoltán, Csaba, Zsuzsanna, Éva Ildikó, Judit, Erika, Gyöngyi, Márta névvel” 58. A névdivat változásának okait tovább nyomozva kitér a keresztnév örökítésének a kérdésére is, megállapítva, hogy a fiúk nagyobb arányban örökölték apjuk keresztnevét, mint a leányok az anyjukét; a leányok viszont nagyobb arányban kapták keresztanyjuk nevét, mint a fiúk a keresztapjukét; de olykor az anya keresztnevének a megörökítése is az apa kívárságára történt. Ezek a tények is jól rávilágítanak a két nemnek a névdivat iránti eltérő érzékenységére, amelyet másutt is igen érdekesen taglal a szerző (például ott, ahol az általános iskolai tanulók válaszaiból kiderül, hogy míg a fiúknak általában a leggyakoribb nevek tetszenek leginkább, addig a leányok ritkább használatú keresztnevet választanának maguknak). Azzal az archaikus katolikus hagyománnyal kapcsolatban, hogy gyakran annak a szentnek nevét kapja az újszülött, akinek a névünnepén született vagy keresztelték, egy igen érdekes esetre mutat rá a szerző, s ezt valóságos külön kis tanulmányban részletesen elemzi is. Tudniillik Csatáron és a csatári plébániához tartozó községekben az 1912-től 1954-ig megszakítás nélkül fun- gáló Káuzli Gyula esperes-plébános — elsősorban a ragadványnevek elleni küzdelem jegyében, de nyilvánvaló vallási indítékoktól is vezéreltetve — alig189
