Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Szemle - Rácz Endre: Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén

tetősemben elsősorban ezzel a feldolgozó résszel kívánok foglalkozni. Ha már az adattárral kapcsolatban felhívtam a figyelmet a gyűjtés és az összeállítás szempontjainak a korszerűségére, ugyanezt még nagyobb nyomatékkai szükséges kiemelnem a monográfia értekező részének vonatkozásában. Ezzel Ördög Ferenc olyan művet alkotott, amelyet ezután a magyar személynevek valamennyi kutatójának tekintetbe kell vennie.

Mindenek előtti, legfőbb érdeme a rendszerszerű szinkrón vizsgálatnak, a névtudomány e legkorszerűbb eljárásmódjának a következetes megvalósítása. Ide tartozik a két egymás mellett élő névrendszernek, az írásbelinek és a szóbelinek már gyűjtéssel kapcsolatban említett elkülönítésén kívül a két nagy részrendszer egymás közti összefüggéseinek vizsgálata s mindkettőn belül a kisebb részrendszerek megkülönböztetése. Ez utóbbi tekintetében már itt ki kell emelnem a szóbeli nevek rendszerhálózatában a szólítónevek és az említőnevek kategóriájának sikeres szétválasztását, s ugyanakkor összefüggéseik megmutatását.

A szerző — a névtudomány önállóságának (véleményem szerint a nyelv- tudományon belüli önállóságának) tekintetbevételével és hangsúlyozásával — a komplex kutatás híve; már magán az onomasztikán belül is egységükben veszi tekintetbe a funkció, az alak, a szerkezet és a jelentés nyelvi szempontjait, de ezek primátusa mellett — nagyon helyesen — nem mond le a lélektan, a művelődéstörténet, a kultusztörténet stb. tanulságainak a hasznosításáról sem.

Névrendszertani vizsgálódásaiban olyan mértékben alkalmazza a névstatisztika és a névföldrajz módszerét, amilyenre a hazai kutatásokban még nem volt példa. Ezt a nagyszámú, s általában igen szemléletes táblázat, grafikon és térkép is mutatja. A névstatisztikán és a névföldrajzon kívül alkalomadtán még számos hasznos kiegészítő szempontra is kiterjed a figyelme (például a névszociológiára).

A következőkben részletesebben méltatnám az értekező rész egyes fejezeteit.

2.1. Ezek az írásbeli neveknek vizsgálatával veszik kezdetüket, „írásbeli neveknek — írja a szerző —- azokat a személyneveket nevezem, amelyek ma az egyén írásbeli megkülönböztetésére szolgálnak. Két nagyobb csoportba sorolhatók: anyakönyvezett nevek (1. vezetéknevek, 2. keresztnevek) és nem anyakönyvezett nevek (az adókönyvekben, tanácsi értesítéseken stb. szereplő megkülönböztető nevek vagy névszerű szók: ifjú, idős stb.)”22

2.1.1. A vezetéknevek szinkrón rendszerezése állítja a szerzőt, s vele együtt valamennyi névkutatót a legnehezebben elvégezhető, tulajdonképpen jól meg sem oldható feladat elé. Tudniillik a vezetékneveknek alak- és jelentéstani, de még a manapság oly favorizált szófaji tipizálása sem végezhető el etimológiai, sőt nemegyszer családtörténeti kutatások nélkül. Ezek viszont nem vágtak a szerző feladatkörébe, s ilyen terjedelmű névanyagra vonatkozóan — különösen történeti személynévszótár hiányában — egyébként is megvalósíthatatlanok. Mindamellett Ördög nem elégszik meg a 2065-féle vezetéknévnek a gyakoriság szerinti listába állításával és a vezetéknévanyag falun- kénti megterheltségének vizsgálatával, hanem — bár kénytelen a tipizá186