Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Szemle - Papp László: Zala megye földrajzi nevei. A kötet fogadtatása
[1965], 412—419). Ugyanebbe a műfajba tartozik Kázmér Miklós cikke (Helynévazonosítások egy új forrás adataival: Magyar Nyelv LXI [1965], 338—339), amelyben csak régi forrásokból ismert helységnevek lokalizálását végzi el a Zala megyei kötet adataival. Nem sokkal a kötet tényleges megjelenése után, 1965. április 6-án a TIT budapesti szervezete nagyszámú érdeklődő jelenlétében tartott vitaestet a kiadvánnyal kapcsolatban. A bevezetőt Ortutay Gyula, a TIT elnöke tartotta, a megbeszéléseket Bárczi Géza akadémikus vezette. A művet Pais Dezső akadémikus, Zalaegerszeg szülötte és díszpolgára ismertette. Jellemző arra a nagy érdeklődésre, amely a könyvet fogadta, hogy az a terem, amelyben a megbeszéléseket tartani kellett volna, kicsinek bizonyult. Pais Dezső ,.Névvizsgálatok a »Zala megye földrajzi nevei« című kiadvány segítségével” címen tartotta meg ismertetését (megjelent: Magyar Nyelv LXII [1966]. 69—72). Az ő ismertetése után a hozzászólások egész sora méltatta és illette elismeréssel a túlnyomórészt áldozatos társadalmi munkával megvalósult alkotást. A hozzászólók a következő fontosabb kérdésekről beszéltek: történelem és névtudomány; földrajz és névtudomány; a földrajzi nevek összegyűjtésének megszervezése; a földrajzi nevek helyesírása; névtan és kartográfia; stb. A konferencia elnöke, Bárczi Géza akadémikus foglalta össze a megbeszélések anyagát, a megyei tanács helyettes elnöke, Kiss Gyula pedig köszönetét mondott a megnyilvánuló nagy érdeklődésért, de rámutatott azokra a nehézségekre is, amelyeket a szervezés és a terepmunka során menet közben le kellett győzni. Erről a konferenciáról — és természetesen a kötetről is — a Valóság 1965. évi 7. számában (107—108) én számoltam be, a külföld számára pedig az Acta Linguistica Hung. XVI. kötetében (365). De magát a könyvet és Zala megye szervező tevékenységét, illetőleg példamutató teljesítményét méltatta a napi sajtó is, így például a Népszabadság 1965. aug. 8-án, a Magyar Nemzet 1965. júl. 13-án. De még ennél is fontosabb a magyar tudományra nézve, hogy más megyékben is hozzáfogtak hasonló munkához. így például =» fentebb mái említett Somogy megyei vállalkozással kapcsolatban Somogy megye Tanácsa 1965. június 21—23-án Balatonbogláron rendezett egy kurzust a földrajzi nevek gyűjtői számára. Itt a résztvevők előadásokat hallgattak, próbagyűjté- seKec vegezieK es a terepmunka tapasztalatait beszélték meg. — 1969. augusztus 23-án már Szombathelyen tartott ünnepi ülést az Akadémia I. osztálya és a megyei tanács abból az alkalomból, hogy a megye földrajzi neveit összegyűjtötték. Ez a munka folytatódik tovább, de a kezdeményezés érdeme min denképpen Zala megyéé. Az 1862 óta élő folyóiratban, a Nyelvtudományi Közleményekben Inczefi Géza ismertette a kötetet (LXVIII [1966]. 205—207). Különös nyomatékkai emeli ki, hogy a vegyes lakosságú községekben megtalálhatók a nemzetiségi nevek is. Foglalkozik egy rendkívül fontos, mind a mai napig nem megoldott problémával, a földrajzi nevek helyesírásának kérdésével. — Kálmán Béla a Magyar Nyelvjárások-ban (XII [1966], 147—150) ismertette ezt a jelentős kiadványt. Ismertetéséből elsősorban azt kell kiemelnünk, hogy határozottan szembeszáll a Népszava egyik riporterével, aki elmarasztalólag szólt a Kiadványról. Ezt írja: ,,Én meg a műveletlenség és hozzánemértés elrettentő példájaként említem meg a Népszava cikkíróját. Zala megye vezetősége 173
