Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében
mesélgette neki mindig ezeket a dolgokat. Ö meg nekem... Mondta azt is, hogy igen sokan voltak. Ágyúval meg puskával jöttek és a puskát hátul tömögették... De azért, mikor jöttek be a faluba, a fiatalok igen elbújtak, az öregek meg vitték ki az élelmet az utcára, ki a kapu elé, nehogy bejöjjenek, mert akkor is a fiatal népért veszekedtek. De azok is féltek. A Gánicai réten 3 nap, 3 éjjel voltak a szekértáborban, és a mieink a Győrhegyről nézték, ahogy nagy tökedényekből ették a sok gánicát. Minden kukoricát összeszedtek a faluban porcióba. ..(25> Az Imre nagybátyám az illérekröl is sokat mesélt. Mondta, hogy bejöttek 48-ban, de 1862-ben is bejöttekf?) Megfúrták a hordók belsejét, összefogdosták az utcán, meg a hegyekben a népeket, aztán azokat, akik megfenyegették őket, vitték magukkal rabnak és rugódták. Egy embert is, aki nem akarta megengedni, hogy egy illér altiszt a tükéjéről szőlőt szedjen, aztán hogy mégis tette, megcsapta, hát elvitték magukkal. A plébános úrhoz szaladtak, hogy segéljen valamit. A Farkas plébános úr igen jó ember volt. El is ment a horvátokhoz, és megkönyörögte a tiszteket, hogy engedjék szabadon a hívét, hisz nem tett. az semmi rosszat. Pedig nem is volt a híve, mert kálvinista volt. A tisztek engedtek a plébános úrnak, kiadták a parancsot, aztán a komáromi halastónál el is engedték... A házakat meg kiosztották maguk között, mert azt hitték, hogy maradósak lesznek itt. Mondogatták a házakra mutogatva: „Enyém ház, sógor ház, tiéd ház, övé ház’’... mert nem igen tudtak magyarul... Aztán a Velencei-tó körül bekerítették őket és ott mind meghaltak. Akik mégis megmenekültek, azok a berkekben bújkáltak és vagy agyonverték őket, vagy hazaértek. Azóta is, ha Horvátországba mentek a vásárosok és említették 1848-at, még agyon is verték volna őket. Nem is mert senki a hegyeken keresztül menni hozzájuk, mert sohserri ért volna odaJ20> Mikor az illlérek meg rácok jöttek ellenünk, itt ennek a szomszédnak az öreganyját — mert akkor igen szép menyecske volt — megfogták és a hátukra vették, hogy viszik magukkal. Hát el is vitték egészen a Megyeközi kapuig, de ott már utolérték őket a férfiak, akik észrevették, hogy elvitték az asszonyt és elvették tőlük az utánuk röhhentett (rohanó) magyarok. A Hegyi Imrénét is elfogták, mert éppen a hegyen volt akkor, de valahogy, miközben vitték, sikerült megszöknie, így aztán nem lett semmi nagyobb baj miatta. Bántani nem tudták. Meg a Kispál ángyomat is megfogták és vitték magukkal. Igen sokszor mesélte is, hogy mennyire rikonyált (sikított), de hiába, azért mégis vitték. Pedig már menyecske volt akkor... Vitték, akit csak megfoghattak, még a kisgyermekeket is felkapkodták, de aztán hogy utánuk röhhentek a magyarok, eldobálták őket. Csak úgy truccból is felvették a gyerekeket, aztán az úton meg eldobálták őket... Az öregapám mondta, mert kisbíró volt akkor, hogy úgy früstökkölt éppen, amikor az illérek jöttek le a Baksa-dombon, aztán bejöttek a faluba és az öreganyámtól elvittek 9 libát, meg mindent, amit megfoghattak. Aztán mert nem akarta a libákat odaadni, elrántották a kaputól, úgy, hogy el is esett. Aztán elkezdték kiabálni: „Ölöm a magyart, ölöm a magyart /”<17) 11 Zalai Tükör 161
