Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében
Felelősséggel az uradalomnak, a pesti papnöveldének tartoztak. A templommal szemben van egy kis kastély, abban laktak ... Az uradalom tisztjei lefelé: tiszttartó, számtartó, ispán. Legnagyobb a tiszttartó, a faluban a bíró, meg a kisbíró, mert jegyző még nem volt. A kántortanító szedte be az adót, meg a madárfejet. Az volt a legokosabb ... A béres mindent dolgozott, ami előfordult, annak nem volt semmije, konvenciót kapott. Semmi joga, szólnivalója nem volt, csak dolgozott. A szénamunka résziből ment. Vadászni nem volt szabad. Fegyvert sem tarthattak. Szó sem lehetett róla. De orvvadász volt sok. Az uradalmi cseléd konvenciót kapott. 48—67-ig itt volt egy régimódi épület, ahol istálló és pajta volt. A pajtáiban volt a deres. Aki az uradalom gazdatisztje vagy hajdúja ellen szólt vagy vétett, ráhúzták a deresre és még azelőtt (régebben) a templom előtt vágatták rá a 25 botot. Mert még az uradalmi hajdúnak sem volt szabad visszaszólni, mert igen nagy fegyelmet tartottak. A kalodába a lábat zárták be, azét, aki lopott. Az egész község napszámos, meg jobbágy volt. Néhány nemes volt csak ... Csak a nemes volt szabad ... Voltak szolgáik ... Ha a nemes ment, a jobbágynak félre kellett állnia. Akié a föld volt, azé az ember az egész környéken, parancsolt nekik, mint mi az állatoknak. Ruhának a jobbágyok kendert termeltek, maguk- vagy takács szőtte, és abban jártak. Az én öreganyám is pamukos vászonruhában járt. A kender a sajátja volt. De azt is megtizedelték. Kiáztatta, kimunkálta, aztán elvitte a takácshoz. A férfiak bundát, bocskori, gatyát viseltek. A csizmát nem ismerték. Meg szűrt hordtak. A jobbágy fatengelyes szekéren járt ökörrel és faekével. Az urak meg hintával. A legnagyobb iparos a takács, meg a kovács volt. Az iparos nem volt jobbágy. Ez mind az osztrák alatt volt.. .(13) 48 előtt dézsmát kellett adni az uradalomnak a szegény ember földjéből, meg robotolni kellett neki. A robot az volt, hogy a jobbágynak el kellett menni dolgozni a kegyuraságnak meg a nemességnek. Mert a nemességnek akkora hatalma volt, hogy ha a nemes ember ment üres kocsival, a szegény jobbágy meg telivel, akkor is félre kellett húzódnia az útból, mégha föl is borult a megrakott szénásszekér. Azért aztán föllázadott a nép. A nemeseknek volt szavazati joga, a jobbágynak meg nem. Büntetése volt a deres. Arra húzták a templom előtt. A deres pad volt, amire leláncolták. A kaloda meg a térdük fölött volt áttéve. Kitették őket — a kalodába zárt bűnöst — az emberek elé. A papok dirigáltak. Az ispánok, számtartók, tiszttartók, főerdészek voltak az urak. Olyan világ volt, hogy feléből kellett rétet kaszálni. 25—30 napot kellett szolgálni, míg vagy 2 szekér szénát tudott valaki magának takarítani. Az ispánnak tizedet, meg kilencedet kellett dézsmába adni, még a halászatból, rákból is. A madárfej-adóval pénz helyett pl. ragadozómadarat kellett leadni. Aztán sokan nem tudtak fogni, mert fegyverük nem volt, hanem vassal vagy nyíllal fogták meg őket, aztán ha valaki nem tudott annyit beadni, az csirke fejet is adott. Meg hurokkal is fogtak. A halat varsával meg hálóval fogták, meg szigonnyal, de abból is kellett leadni dézsmát. Ha fát adtak el nekik az erdőn (az őseiknek), meg is kellett fizetni, de azonkívül vadászatkor hajtani kellettS15) 143
