Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

C) A feudalizmus utolsó évszázada és a reformkor (1711—1848)

los nevü pusztáját, vagyis prédiumát megszállni, megépíteni és lakóhelyünkké felvenni kívánván, kértük azon, hogy ebéli instanciánknak helyt adván, kérésünket maga grátiájában (kegyébe) bevenné, és ahhoz teljes akaratát nyújtani méltóztassék. Kire való nézve másodszor én is ugyan fent emiitett apátúr, jelentett instánsoknak kívánságát minden tehetségem szerint secundálni (pártfogolni) s következőképen az előbbi és régi boldogtalan háborús idők miatt majd csak nem utolsó romlásra és pusztulásra jutott ezen apáturságbéli jóknak és jószágoknak lehetőképen való helyrehozását és azáltal is valamint az egyházi peculiumnak (vagyonnak), úgy az hazának és közönséges jóknak promotioját (előbbrevitelét) és előmozdítását óhajtani kívánván, ugyan fönt irt ápáturságomhoz tartozandó Kallósi prediumomat nevezett instáns személyeknek magam az eránt lévő teljes dominális jurisdictiom (földesúri joghatóságom) szerint hogy szabadon megszállhassák, és arra tetszésük szerinti lakóhelyeket és házakat építvén, bírhassák, megengedtem, oly formán mindazonáltal, hogy tudniillik elsőben mindennemű, és akármi néven nevezendő mezei veteményből nékem és successorimnak (utódaimnak) dézmát (tizedet) adni tartozzanak. Másodszor minden gazda esztendőnként készpénzbéli árendát (haszonbért) két rénes forintokat praestaljon (fizessen). Harmadszor, valamikor azon Kallósi határban termendő s telelni való makkon sörtvéles marháikat (sertéseiket) fogják éltetni, azokból ugyan az én tetszésem szerint vagy a tizedet, vagy pedig készpénzül annyi makkbért, amennyit más szomszédságokban szoktak fizetni, fognak adni. Nemkülönben, ha annyira való nem, hanem csak potyadék makk teremne, tehát akkor is más szomszéd helységekben praktikálandó makkbér fog observáltatni (figyelembe vétetni). Negyedszer, ugyan minden gazda esztendőként egyszer Szombathelyig, vagy máshová is annyira való földig minden vonós marháját ugyan tetszésem szerint akár gabona, akár pedig bor alá szekerestül elküldeni tartozik. ötödször, minthogy azon pusztához tartozandó réteket ugyan az időnek mostohasága miatt az erdők elfogták és benőtték, azért azokat kiirtván, tartozzanak tőlük is valamennyit más helységekben szoktak, ők is annyi boglya pénzt fognak adni. Ebben mindazonáltal olyan boglyát értvén, kiben egy szekérnél nincs több (t. i. széna).