Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

C) A feudalizmus utolsó évszázada és a reformkor (1711—1848)

Leánya Éva beismerte, hogy a második kérdőpont igaz, mert ekkor eső volt. Ugyanez év október 22-én meglőn a harmadik kihallgatás is tartva, ennek előtte azonban a tanuk eskü alatt lettek a há­rom pontot illetően kikérdezve. Először is a letett eskü után Zageretz György önként val­lotta, hogy ő a vádlottat Kanizsán a prefektus ur tehenei közt látta, meg is akarta ekkor fogni, de ez nem sikerült. Ettől kezdve a tehén tejét elvesztette. A második tanú Balogh Katalin vallja, hogy ő nemcsak látta, hanem meg is kellett neki cselekedni azt, ami a harmadik pontban van, éspedig akkor, amikor ő Maliknénál szolgált. Mosni kellett volna, de nagyon esett az eső, erre a vádlott kívánságára Malikné meghagyta, hogy három csomó friss csalánt, egy csomó emberi hajat, és egy tököt, amelyben víz volt, és valami más is, de a tanú nem tudja, hogy mi lehetett, végül egy mosó bádogot fel kellett a kéménybe akasztania, mire az eső elállott. Vallja továbbá még, hogy szent György napkor, napkelte előtt a vád­lott egy sajtár vizet, egy csavart, néhány lakatot vett, s ezekkel a kapualj alá ment, s a marhákat kihajtotta, és minden darab marhát a vízzel befröcskölt. Midőn a tehenek este haza tértek, az egész falu marhái mind a Malikné udvarába csődültek, ami­hez a vádlott e szavakat mondta: Az idegen marhák az én hasz­nom legyenek. A vádlott azonban a harmadik kihallgatásnál mindezeket tagadta. Végítélet Miután a vádlott Molnár Mária részben saját vallomásával a Bíráskodási Szabályzat I. részének 23. artikulusa értelmében megtartott inquisitio alkalmával némely pontokat beismert, és a büntetőperben a saját gyermeke is ellene vallott, ezenfelül két megbízható tanú eskü alatt vallott, tehát a gonosztevő személyt, más ilyen istentől elrugaszkodottak elrettentő példájára, az idé­zett bíráskodási szabályzat 60 pontja alapján torturas vallatás­nak (kínvallatásnak) vetik alá, és ha a vádlott többet nem val— lana, akkor a hóhér vegye fejét, teste pedig máglyán égettessék, el. Ha pedig a vádlott nő a tortura alatt az ördöggel való cim­borálást beismeri, akkor elevenen égettessék el. Mindezt a tör­vény értelmében. Scheffer János György tanácsbeli, Bernhardt János tanács­beli, Wundtsam Márton tanácsbeli, Palaschtják Pál tanácsbeli, Knedl János Mihály tanácsbeli, Jámbor Tamás tanácsbeli, Pulay

Next

/
Thumbnails
Contents