Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

B) A török idők (1526—1711)

Morvaország őrgrófja, jelen oklevelünk során emlékezetül adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy hiveink, Szalay Pál, Cziprus Pál, Borda Bálint, Oszkó Benedek, Molnár György, Rigó Benedek és Molnár János molnármesterek az Egregy vize, Ta- * polca, Lesence, Keszthely és Zala nevű folyókon, Zala megyében malmot tartó ottani lakosok, bemutatták nekünk, egy íven, egyszerű papíron, magyar nyelven irt tizenöt articulusukat (cikkelyüket), melyeket céh alakítása, és egymás között jó rend tartása végett szerkesztettek. E molnármesterek illő tisztelettel és alázatosan kértek bennünket, hogy ezeket az artikulusokat, és azok egész tartalmát összesen és egyenként helyesnek és jónak elfogadva, azokat kiváltságlevelünkbe szóról szóra iktassuk be, hagyjuk jóvá, erősítsük meg, és az említett molnármestereknek, valamint összes utódaiknak örök időkre érvényesen kegyesen adjuk ki. Amely szabályoknak szövege a következő Első articulus. Minden esztendőben négy gyűlésük legyen, és minden mesterember tartozik minden gyűléskor az céh ládájába 24 pénzt tenni, néminemű szükségért, az mire kívántatik. Hogyha pedig valamely molnár mesterember elmulatná, és gyűlésre nem jönne, bizonyos okát nem adhatná, vagy nagy betegség vagy az víz miatt nem compareálhatott (jelenhetett meg) az gyűlésben, az hova az céhmester terminálta (kitűzte) az gyűlést, egy tallér büntetése legyen. . Második articulus. Ha valamely molnár mesterember akar inast fogadni, szokás szerint adja a céhmesternek hirül, hogy megtudván, ha más vármegyéből való volna, becsületes anyától és atyától s becsületes nemből való volna e, és ugy fogadja meg, és három esztendeig tanulja az molnári mesterséget. Mihelyest pedig az molnári inas számban befogadta tik, mindjárt azon molnár inas 70 pénzt tartozik azon céhnek adni. Eltelvén az három esztendő, negyedik esztendőre tartozik az mesterlegény levélért szolgálni, és ugy adják el az igazságlevelét, hogy jámborul töltötte ki az molnár inasszám esztendőket, és mesterlegény lett. Az igazságlevélért, mikor felszabadul molnár mesterlegénységre, egy forintot tartozik az becsületes molnári céhnek letenni. Harmadik articulus. Hogy ha az oly molnár inas, ki az molnár mesterségre állott, és idejét ki nem töltötte, s elszöknék, valahol hírét kaphatnának az molnárok, ezen privilégiumuk mellett mindenütt megfoghassák és kezükbe adják az molnároknak, ha maguk meg nem foghatnák is, érdeme szerint büntettessék az ( olyan szökevényt.