Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

B) A török idők (1526—1711)

(nádorispán) urunk ő nagysága, bán urammal őkegyelmével ós még az többi urakkal együtt közönségesen az táborban lévő vitézi rendnek jobb rendtartásának és disciplinának (fegyelemnek) okáért rendeltük egerszeghi vicekapitányt az nemzetes és vitézlő Csáni Bernard uramat avégre, hogy őkegyelme minden helyben az táborozó vitézekre szorgalmatos gondot viseljen, s mind útban az tábornak mellékesén járván, senkit zászlón kívül, mellékesben avagy szélről járni, kóborlani, húzni vonni ne szenvedjen. Amellett adtunk volt őkegyelmének közönségesen oly plenipotenciát (teljhatalmat), hogy valakit ezen végzésünk ellen cselekvőt tapasztalván, ő kegyelme szabadon megverje, mindenéből megfossza. Az elvett portéka őkegyelméé legyen. Söt tisztviselők közül is, ha afféle cselekedetben tapasztaltatnak, őkegyelme szabadon megbüntesse őket, mint az többit, akik ezen parancsolatunk ellen járnak. Amelyeket pedig olyas vitiumban (bűncselekményben) tapasztalja, nagyobb büntetést érdemel in flagranti (tetten kapva), szabadon megvágja, meglője avagy megfogatván felakasztassa. Mivel látjuk, hogy az előbbeni parancsolatunk ellen sokan cselekszenek, nem akarván azt megtartani, hanem akárki is, maga szabad akarata szerint előre vagy hátra maradván, és zászlóján kívül járván, kóborol, nyúz, foszt, az szegénységet nyomorgatja, kit teljességesen elunván, adtuk őkegyelmének ez újabb plenipotentiát, hogy amint előbb is írtunk, ahhoz tartván magát őkegyelme, ebben szorgalmatosan eljárjon, és senkit zászlóján kívül menni ne hagyjon. Azért hagyjuk és parancsoljuk minden rendbélieknek, hogy senki őkegyelme ellen effélében zúgolódni, és őkegyelmére támadni, tiszte s feje vesztése alatt ne merészeljen, mert ha valaki őkegyelmére támad, — élőnkben jővén az panasz — elhigyje kiki, hogy kezébe adjuk őkegyelmének az olyatént, hogy szabadon felköttesse, mint afféle szót nem fogadót, és parancsolatunk ellen járót. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis (e levelet átolvasása után az azt felmutatónak adjátok vissza). Kelt a Vépnél fekvő táborban az úr 1663 évének október 9-én. Comes Christopherus de Batthyan m. p. A főkapitány a nemesi felkelés táborba hívásakor különös veszedelemnek tartotta a szökött, kóborló, a lakosságot fosztogató katonákat.