Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

A) A mohácsi vész előtti kor (1526-ig)

deák), a mi tanúvallató, idéző és perhalasztó leveleink tartalmának megfelelően, a törvényes idézés módját megtartva, felszólalt Balthasar filius Ladislai de Haholth (Hahóti László fia Boldizsár) ellen, előadva, hogy egy idővel ezelőtt az említett Hahóti László fiának Boldizsárnak Seyther (Söjtör) nevű birtokán lakott Hermannak nevezett Tamás nevű jobbágya, aki erre engedélyt kapván, és földbérét valamint minden egyéb adósságát kifizetvén az ország szokásjogának megfelelően, a panaszkodó Bak nevű birtokára költözött. Ekkor a már említett Hahóti Boldizsár cinkosaival egj^ütt a fent írt Herman Tamás szőlejében lévő pincét megrohanta, annak ajtaját betörte, onnan a panaszt tevő Bornok Pál nevű jobbágyának egy hordó borát, amit az Herman Tamástól nyolc arany forint készpénzért vásárolt, valamint Herman Tamás más javait hatalmaskodva kivitte és oda vitette, ahova neki tetszett, a panaszt tevőnek súlyos sérelmére és nagy kárára. Minthogy pedig az említett Boldizsár ez utolsó alkalommal sem jött elénk, hogy a fent előadottakra válaszoljon és eljárásának okát adja, de nem is küldött senkit, sőt a mi kiküldöttünk felszólítása ellenére is vonakodott az említett Bornok Péter borát visszaadni, mi az elmondottakat megértvén, és a perben ítélkezvén elrendeltük : Mivel az előadott hatalmaskodásokat újonnan követték el. és ezeket az új országos törvény értelmében nem lehet egyszerűen eltűrni, hogy e példán okulva mások az ilyen cselekedetektől tartózkodjanak, a nemesség összességétől — akik akkor a törvényszéken velünk együtt ültek — kapott felhatalmazás alapján az említett Boldizsártól a felperes nevezett jobbágyát minden javaival együtt felszabadítva, őt a már említett Bak faluba kísértetjük át további tartózkodás céljából, az ilyenkorszokásos bírságokat visszavonhatatlanul behajtjuk, és Boldizsártól az általa elkövetett hatalmaskodásokért teljes elégtételt veszünk. Kelt Kapornakon az úr ezernégyszáznegyvenhetedik esztendejében, az említett csütörtökön. * A XV. századi szokásjog szerint a jobbágy akkor költözhet el földesurától másnak birtokára, ha eleget tett összes esedékes úrbéri kötelezettségeinek, kifizette minden egyéb adósságát is, és az elköltözésre a földesúrtól engedélyt kapott. De a földesurak még ilyenkor is módját ejtették