Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

A) A mohácsi vész előtti kor (1526-ig)

Földesúri kiváltságlevél Zalavár részére Latin. ZÁL. Zalavári apátság házi It loc. 1. fasc. 1. N. 13. Kiadva' Z. O. II. 390. 1. 1413. november 1. Mi János, isten kegyelméből szent Adorján vértanú zalai monostorának apátja és a konvent, jelen oklevelünk tartalmával emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, mi együtt érezvén egyházunk Zalawar nevü falujának elhagyatottságával és ott lakó jobbágyainknak szegénységével, magunk között alaposan megtanácskozván, egyhangúan elhatároztuk, miután a derék János fia Vörös Mihály és Nagy Pál fia Patren Mihály ott lakó jobbágyaink ezt vállalták, és nemes Stephanus de Gethye, Andreas magnus de Mendzenth et alter Andreas Safar (Gétyei István, Mindszenti Nagy András és Sáfár András) familiárisaink (nemes szolgáink) valamint Petrus de Egri et Petrus de Zegy (Egri Péter és Szegi Péter) tudomásával, a tisztelendő szerzetes úr Ladislaus de Myle (Milei László) priorsága és Joannes Chernél de Zenthiacab (Szentjakabi Csernél János) egyházunk őre szolgálatának idején, hogy az ott lakó népeinket és jobbágyainkat minörökre felszabadítván minden szolgálat és földbér alól, terheiket könnyítve, örökös szabadsággal ajándékozzuk meg. Az e birtokon lakók valamint jövőben oda települők tehát nekünk és egyházunknak semmi mást nem lesznek kötelesek adni, mint minden évben szent Lucia szűz és vértanú ünnepének nyolcadnapján (december 20) 24 forintot jelenlegi pénzértékben, és egy hízott marhát, amit száz dénárért vásárolhatnak, továbbá szent Ilona királynő ünnepének nyolcadnapján (május 29) ugyancsak 24 forintot és egy száz dénár értékű hízott marhát, azonkívül minden porta után egy köböl takarmányt és egy csirkét. Ezenkívül a Zalawarról monostorunkba vezető töltést, két fahíd kivételével, faágakkal illő és jó állapotban kötelesek fenntartani. Maguk közül bírót választhatnak és állíthatnak, aki a gyújtogatás, eretnekség és más halálos ítélettel járó ügyek kivételével, — mely ügyek kizárólag a mi világi tiszttartónk ítélkezésére tartoznak — minden egyes pert maguk között ítélettel eldönthet és befejezhet. Az általuk máshol indítandó perekben viszont megígérjük, hogy segíteni fogjuk őket.