Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

A) A mohácsi vész előtti kor (1526-ig)

íia János) bizonyos jobbágyát Thomam dictum Kube (Köbé-nek nevezett Tamást), aki kegyetlenül, kemény szívvel, lelkiüdvös.ségének kárára urát Demetrium filium Gallus (Gálos fia Demetert) megölte, tőlünk kapott engedéllyel, szabályszerű eljárással halálbüntetésre ítélt, mi őt ez ítélet és a gyilkos Tamás halála ügyében minden tekintetben felmentettük és felmentjük. Kelt Kanysa az úr 1340 esztendejében újév előtti vasárnapon. * E korban előfordult más bíróval is, hogy az általa hozott ítéletet igazságtalannak tartván, tőle kártérítést követeltek. E követelésből fejlődött ki a fellebbezés. Ez ügyben azonban bizonyos, hogy Kanizsai Jánosnak nem volt joga halálos ítéletet hozni, mert erre csak a király által adományozott pallosjog jogosította volna, az oklevél pedig csak a főispán által adott engedélyt említi. A főispán nem is volt felhatalmazva ilyen engedély adására. De az uralkodóosztály minden esetre összefogott. Lendvay Miklós főispán büntetlenséget biztosít a jobbágyát jogellenesen kivégeztető földesúrnak. Az oklevél ugyan az 1340. évben van keltezve, valójában azonban 1339-ben kelt, mert akkor az újesztendőt karácsony napjától fogva számították. 4. \ Zala megye ítélete gyilkossági ügyben Latin. OL. Mohács előtti gyűjtemény 4105. sz. Kiadva Z. O. I. 492—4. 1. 1349 Mi Miklós, volt bán, most Zala megye ispánja, és ugyanazon megye szolgabírái, közöljük mindazokkal, akiket illet, hogy az említett megyének a gonosztevők megfékezése és igazságszolgáltatás céljából in villa Kopurnuk (Kapornak faluban) 1349ben tartott közgyűlésén Andreas filius Pauli de Kolgyár (Kolgyári Pál fia András) személyesen, a maga és Jákoni István fia György képviseletében, a legméltóságosabb fejedelem, Lajos úr, isten kegyelméből Magyarország királya, a mi urunk által gyűrűs pecsétje alatt kiállított ügyvédvalló levéllel, bíróságunk előtt felállott, bemutatta ugyanazon urunk által ugyanazon pecsét alatt kiállított másik oklevelet, melybe beletekintve, világosan azt értettük belőle, hogy az említett András súlyos pa- * nászt tett ő királyi kegyelmességénél, előadva, hogy Georgius