Olvasókönyv Zala megye történetéhez (Zalaegerszeg, 1961)

D) A kapitalizmus kora az I. világháború végéig. (1848—1918)

Középgazdaság 100—200 holdig 123 200— 500 holdig 97 500—1000 holdig 62 (összesen 282) Nagybirtok ezer holdon felül 95 Ha a törpebirtokoknak arányát a többi gazdaságokhoz kívánjuk kutatni (mert a kivándorlók száma leginkább ezen kategóriából került ki), úgy látni fogjuk, hogy Zala vármegyében a gazdaságok összes számából esik a törpebirtokra 0— 5 holdig 66,77%, 89.933 kat. hold a kisbirtokra 5— 100 holdig 32,72%, 294.175 kat. hold a középbirtokra 100—1000 holdig 0,38%, 94.380 kat. hold nagybirtokra 0,13%, 330.840 kat. hold A birtokfelosztási és megélhetési viszonyok tehát a vármegye kisgazdáinak nagyobb számára nézve aránytalanul kedvezőtlenek. Ilyen egészségtelen birtoklási viszonyok mellett nem is volna csoda, ha számosabb törpebirtokos látván azon körülményt, hogy terjeszkedése, a birtokszerzés lehetősége vármegyénkben szerfelett meg van nehezítve, olyan országrészeket keresne fel, ahol ez neki meg volna könnyítve. (A következőkben azt fejtegeti, hogy a törpebirtokos, még ha napszámos munkát vállal is, éppen csak megél keresetéből. Betegség, vagy egy állat elhullása, adósságba veri, mely tönkreteszi és cselédsorsra juttatja, vagy kivándorlásra készteti). Mig a milliókkal rendelkező nagyúri családok fenntartását . . . hitbizományi intézmények biztosítják, addig a kisembere semmiféle birtokminimum nem védi — úgy mint pl. Észak Amerikában, vagy csak Romániában is. Egyrészt a birtokok lekötése által akadályozzák a közép és kisebb birtokok képződését, másutt meg nem akadályozzák meg a törpebirtok elaprózódását. Középkori eszmék uralják még a helyzetet sok tekintetben. De a törpebirtokok képződését és az elszegényedést a nép alsóbb rétegeiben még azon okra is vezethetjük vissza, hogy az életfenntartás biztosítása céljából napszámos munkára is