Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

ajándékul, említett hadnagy úr a tolvajokat Páhoknál útonérvén, azoktól olyan zálogot vett, mely Takács Jánosnak 162 forint 30 krajcárokból álló kárát jóval is meghaladta, de a tolvajokat szabadon eresztvén, a zálog kiváltására tizenötöd napot rendelt azoknak határidőül, és a megkárosítottnak kielégítését is akkorra halasztotta. A tizenötöd nap múltával azonban 132 forint helyett (minthogy 30 forintot a panaszolkodó önként ígért néki ajándékba) csak 100 forintot fizetett meg a kárból, 32 forinttal pedig adós maradott. Ugyanezen kitétel a 2. szám alatt lévő bűnpörhöz F betű alá zárt tiszti vizsgálatban, mely a megkárosított Takács Jánosnak, mint tanúnak a tolvajok ellen 1825. esztendőben hit alatt tett vallását foglalja magában, némely figyelmet érdemlő változtatásokkal adatik elő. Különösen a 30 forint ajándékra nézve azt mondja Takács János, hogy ő ezen jutalmat csak azért ígérte Ádám János úrnak, mert az a tolvajokat Edericsig nyomozván, odább menni nem akart, hogy továbbá Ádám János úr a cigányokat Páhoknál vasra verette ugyan, de utóbb mégis szabadon bocsátotta azokat. És végre ámbár Ádám János úr az 1. szám alatti kérelemlevélnek benyújtása után is 20 forintokat fizetett le a panaszolkodónak, ez mqst mégis nem 32 forintot követel, mint előbb, hanem mivel a 30 forint jutalmat kárának tüstént leendő megtérítése feltétele alatt ígérte Ádám János úrnak, ez pedig már két esztendő olta halasztja a kielégítést, azon jutalomul ígért 30 forintot és a kárból hátralevő 12 forintot, azonkívül útiköltségek fejében is 12 forintot, mindöszve 54 forintokat kíván magának megfizettetni Ádám János úr által. Ezen kereseteknek ellenére Ádám János a 3. számú kinyilatkoztatáshoz mellékelt kettős és hármos vesszővel jelölt bizonyságlevelek mellett azt állítja, hogy már akkor, midőn a 100 forintot a panaszolkodónak lefizette, ez hátralévő követelését még csak 20 forintban határozta meg, mely 20 forintok a .///. alatt lévő nyuglevél szerint már megadattak azolta. Ezen egymástól különböző előadások közül melyiknek kelljen inkább hitelt adni, meghatározni nem lehet, de annyi csakugyan világos a felhozott irományokból, hogy Ádám János úr a tolvaj cigányokat szabadon eleresztette, mert ezen vétkes cselekedet maga is megesméri az említett kinyilatkoztatásban, egyedül azt hozván elő mentségül, hogy a tolvajoknak nagyobb számától tartott, és azokat megfogni nem merte. De ezen módosítás hitelét Takács Jánosnak azon vallása, hogy Ádám János úr a cigányokat már vasra is verette, méltó kétségbe hozza, a 4. szám alatti tanúknak Takács János vallásával e pontban egyező bizonyításai pedig a felhozott mentséget teljesen megcáfolják, mert ezek azt vallják, hogy ők a tolvaj cigányok közül hetet vasravervén, azokat Saáry László főbíró úrhoz akarták kísérni, de Ádám János úr azoknak eleresztését parancsolta, azt adván okul, "hogy jó nyargalót adtak".87 Nemcsak egyedül ezen tanúk erősítik pedig Ádám János úrnak pénz által lett megvesztegetését, hanem az ekkor ugyan eleresztett, de későbben mégis kézre került tolvaj cigányok a 2. szám alatti bűnpörnél A, B, C, D és E betűk alatt levő szabad nyargaló - eredetileg az a díj, amelyet a lovas pandúroknak fizetnek az elfogott gyanús emberekért, itt váltságdíj lehet.