Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)
Deák Ferenc Ügyészi Iratai
dolmánykát setétkék posztóbul, egy nadrágot hasonló posztóbul, egy pár új fehér ruhát, s egy fehér kötényt, egy köstököt[?], egy pár új csizmát, 4 darab vörös pamutfonalat, 1 új pokrócot, s egy szűrt a maga szekerén rejtegetett légyen, melyek nála meg is találtattak, s noha az A alatt szabad vallás szerint Horváth Krisztina és leánya Katalin által tulajdoníttattak el ezen portékák, de ő azokat rejtegetvén, orgazdának tekintethetik. Kéri tehát a felpörös ügyész az említett alpöröst, mint tolvajok orgazdáját a Hármaskönyv 1. részének 15. cikkelye 10 , s más hazai törvények értelméhez képest keményen megbüntettetni, és a tömlöci tartást értékéből megtéríttetni. Várván a szabad vallás meghitelesítésétől, s a tiszti vizsgálattól. 7824. szeptember 10-én felolvasták a vádat a törvényszék elé vezetett vádlott előtt. Miután Horváth Tamás vallomásában mindent tagadott, a felperes ügyész újabb vizsgálatot kért. Minekutána a vasban álló rabszemély szabad vallásában mind a tolvajságot, mind az orgazdaságot egyáltalában tagadná, s a nála megtalált lopott portékáknak szekerére miképpen jutását nem tudni állítja, a gyanú azonban a lopott portékáknak nála lett találtatásánál fogva tetemes volna, a már kért tiszti vizsgálatnak újabbi megrendelését újra kérvén. A törvényszék közbenszóló ítéletében utasította Nagy Antal főszolgabírót, hogy alaposan vizsgálja ki az ügyet, és keressen tanúkat. Miután ez megtörtént, az 1824 novemberében tartott törvényszéki ülésen Deák kérte a tanúk meghitelesítését, majd ismét indítványozta a vádlott megbüntetését. A fölpörös ügyész részéről. A B alatti meghitelesített tiszti vizsgálatból kivilágosul az, hogy Horváth Tamás szekerén a vádlevélben előszámlált portékák megtaláltattak légyen, de maga a rabszemély sem tagadja ezt A alatti szabad vallásában. Noha tehát meg nem mutattatott az, hogy Horváth Tamás maga lopta volna ezeket, de hogy azokat rejtegetvén, mint orgazda csak azért is, mert elfutott, tekintődhetik, kérdést sem szenved, mivel pedig az 1546. esztendei 49. cikkely azt parancsolja, ut praede participes et poenae participes fiant 11 kéri a fölpörös ügyész ezen rabszemélyt, mint orgazdát a vádlevél értelméhez képes megbüntettetni. A Hármaskönyv I. rész 15. címe a tolvajokat akasztófára rendeli ítéltetni. ut praede participes et poenae participes fiant - ahogy részesülnek a zsákmányból, úgy részesüljenek a büntetésből is. Ez az idézet azonban nem az 1546:49. tc.-ből való (mert az a szokatlan gázlók és szárazvámok eltörléséről rendelkezik.) Deák valószínűleg az 1548:49. tc.-re gondolhatott, ám az idézett rész ott sem szerepel.
