Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)
Deák Ferenc Ügyészi Iratai
A fölpörös tiszti ügyész részéről. Minthogy Dóczy Gábor alszolgabíró úrnak F alatt idemellékelt jelentéséből az világosul ki, hogy az agyonveretett szerencsétlennek obsitját a zánkai bírónak fia el nem égette, amint pedig Bognár János rabszemély vallotta; annak kért béfogatása szükségtelen. Továbbá ami Kulcsár Antal és Bognár János gyilkosokat illeti, a D alatti tanúk megvilágosítják a gyilkosságot megelőző és követő környülállásokat, de az A és B betűi szabad vallásokban a gyilkosságot magok a rabszemélyek sem tagadják; megvallja annak minden környülállását Bognár János, és Kulcsár Antal ezen vallásnak ellene nem mond, egyedül részegségével mentvén kegyetlen cselekedetét. De ezen részegséget a D alatti tanúk nem említik, holott azok a gyilkosokat még 10 órakor estve is látták, csupa kopasz mentség ez tehát, mely őnéki csak azért sem használhat, mert az a tanúk vallásával ellenkezik. Bognár János is megvallja, hogy ő is ütött egynehányat a meggyilkoltatottra, s minthogy ezen szabad vallásának meghitelesítésekor azt vissza nem vonta, tettének bebizonyítására elég világos próba az. Megvan tehát környülállásosan bizonyítva a vádlott rabszemélyek ellen ezen gyilkosság, mely kegyetlensége miatt is méltó a halálos büntetésre: a meggyilkoltatott semmit nem vétett a gyilkosoknak, mégis utána indultak, és megtagolták azt, nem prédakívánásból, hanem egyedül betyárságból. Csendesen és megháborodás nélkül tértek vissza a korcsmába ezen gonosztévők, s oly hidegvérrel itták megmaradott borokat, mintha csak mulatságokból bogáncs kórókat fejeztek volna le. Hidegvérrel tértek ismét a megveretetthez, s minthogy abban még valami életjelenséget találtak, újra nekiálltak, s azt kegyetlenül agyon durungolták az E alatti orvosi bizonyság szerint. Nem közönséges gyilkosok ők, hanem olyanok, kik az ember életével csak játszanak, nem is menekedhetnek meg tehát a törvény által rendelt haláltól, kéri tehát a fölpörös ügyész őket a vádlevél értelméhez képest hóhér pallosára cum exasperatione ítéltetni. ítélet alá bocsájtván. Eredeti, a zánkai bíró fiáról szóló rész kivételével sk. ZML. Büntetőperek 1824. Fasc. 27. No. 105. (perjegyzőkönyv) Zala megye büntetőtörvényszéke 1824. november 24-én hozott ítéletet, és mindkét vádlottat hóhérpallos általi halálra ítélte, majd a per iratait a fellebbezési előírás szerint felküldtek a királyi curiához. Bognár Jánost már a királyi tábla felmentette a halálos ítélet alól, és 4 év tömlöcre ítélte (a szokásos súlyosbításokkal: közmunka, böjt, nyűgvas, botütések). Kulcsár Antalt mind a királyi tábla, mind a hétszemélyes tábla halálra ítélte, csupán az uralkodó kegyelmezett meg neki (1827. december 14-én). Az ő ítéletét 8 évi, nyűgvasban eltöltendő, közmunkával, heti két napi böjttel és negyedévenkénti 25 pálcaütéssel súlyosbított büntetésre változtatta. A végső ítéleteket a megye 1828. január 21-i közgyűlésén hirdették ki. 8 ZML. kgy. jkv. 1828:21.
