Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

Zalaegerszeg, 1830. december 7. Deák ügyészi véleménye a hivatali visszaéléssel gyanúsított Körmendy István esküdt, gulácsi nemes ügyében. Zala megye 1828. március 17-i közgyűlésén törvénytelenül kicsikart büntetéspénzek elsikkasztásával vádolta meg Szalay János gulácsi közbirtokos Körmendy István esküdtet. A közgyűlés Barcza János alszolgabírót utasította az eset kivizsgálására. Az alszolgabíró 1828. november 17-én terjesztette jelentését a kisgyűlés elé. A vizsgálati iratokat ekkor az ügyészi hivatalnak adták át véleményezésre.^ A tekéntetes nemes vármegye 1828. esztendei november hónapnak 17. napján tartatott kisgyűlésében a 3152. szám alatt hozott végzése által tiszti ügyészi vélemény végett kiadta az ./. alatt idezárt kérelemlevelet, melyben nemes Szalay János gulácsi közbirtokos Körmendy István esküdt urat arról vádolja, hogy az Szegletes György tördemici molnárlegénytől, ki egy leányt teherbe ejtett, testi büntetésének elengedéséért 24 ftkat, a leánynak megbecstelenítéséért pedig 27 ftkat kicsikart oly szín alatt, hogy azokat a tekintetes nemes vármegyének pénztárába befizeti, ezt azonban soha nem teljesítette. A leánynak megbecstelenítéséért fizetett 27 ftokról a .//. alatti tiszti vizsgálatban megnevezett első tanú, Szegletes György csak maga tesz említést, ezt pedig elegendő próbának tekinteni annyival inkább nem lehet, mert ezen tanú maga az, kit esküdt úr állítólag a mondott summában megbüntetett, de ami az első rendbéli 24 ftkat illeti, ezen vádnak valóságát a .//. alatti második tanú is bizonyítja, sőt a .///. alatt idemellékelt nyuglevélben a vádlott esküdt úr maga is elesméri azt, és így az ellen kétséget támasztani nem lehet, hogy pedig ezen 24 forintok a nemes vármegyének pénztárába soha sem fizettettek bé, azt fő- és aladószedő urak .////. alatti bizonyítása, és maga a dolog természete is nyilvánvalóvá teszi, mert soha ilyen nemű büntetések a közpénztárba nem folynak. Igaz ugyan, hogy az efféle kiszökések hazánk törvényei, és más főbb rendelések által szorosan tilalmaztatnak, igaz az is, hogy ilyen kikeresett álszínek alatt a szegény adózók csekély értékét kizsarolni, a bűnt követő büntetés eránt tisztviselőnek önhasznára a vétkessel megalkudni, s ezáltal a vétket bosszuló igazság útját gátolva magát a közbátorságot háborgatni nemcsak törvénytelen cselekedet, hanem valóban alávalóság, és fenyítékre, mégpedig tisztviselőben kétszeresen kemény fenyítékre méltó, mivel azonban vádlott esküdt úrnak éltes kora, és közhaszonra tett több évi szolgálatai nem kémélést ugyan, mert a vétkest kéméleni sohasem szabad, de talán valamelyes tekintetet mégis érdemelnek, elegendő büntetésnek véli az alolírt tiszti ügyész, ha Körmendy István esküdt úr a kicsikart 24 forintoknak visszafizetése mellett hivatalos kiszökéséért a nemes vármegyének közgyűlésén nyilván megdorgáltatik, mert ezen büntetés olyan emiiä ZML. kgy. jkv. 1828:1128.(márc.l7.), 1828:3152.(nov.l7.) 164