Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

nélkül önként megvalló vétkes a negyedik gyilkosságot, mellyel vádoltatik, ily elhatározottan tagadja, méltán föl lehet tenni róla, hogy el sem követte azt. Mindemellett azonban számosak az említett somogyi gyilkosságon kívül is Babits Józsefnek maga által megvallott vétkei, melyek a törvények szoros rendeléséből halált húzhatnak fejére. De nem is védelmezettjének ártatlanságában bizakodik a védelmező tiszti ügyész, hanem egyedül hazánk ítélőszékeinek kegyességében, nem a bíráknak szoros igazságától, hanem felebarátaik gyarlóságán könyörülni szerető szelíd emberiségétől reményi irgalmasabb ítéletet; nem a megvallott vétkek valóságát veszi kétség alá, nem föloldoztatást kíván, mert ezt óhajtani vakmerő képtelenség volna, hanem csak odajárul kérelme, hogy a törvénynek kemény rendelése által kiszabott halál helyett ideig tartó bármely nehéz büntetés rendeltessék. Ki kell ugyan a köztársaság sorábul törölni minden olyan vétkest, kinek gonoszsága a polgártársainak ostorává lett; de csak akkor, ha a vétkes jobbíthatatlan. A halálos büntetésnek célja nem bosszúállás, mert a bosszúállás kegyetlen indulat, ilyen indulatot pedig az igazság kiszolgáltatásának ismerni nem szabad. De elégtételt sem szerez a halálos büntetés, mert a meggyilkolt polgárok életét semmi büntetés, semmi kegyetlenség vissza nem adja többé a köztársaságnak. Ha azonban a kemény törvény szoros rendelését irgalom és könyörületesség mérsékeli, ha az ítélet nemcsak törvényen, hanem felebaráti szereteten is alapul, megtartatik egy polgár, kinek élete a köztársaságnak még talán hasznára válhat. Csak olyan gonoszakat köll tehát halálos büntetésekkel kiirtani, kiknek megmaradásé több kárt okozna a közjónak, mint amit az egy polgárnak eloltott életében veszthet, de ahol a bűnös megtérni készül, ahol alapos reménység lehet jobbulásához, ott szebb és felségesebb, a közjóra hasznosabb, s talán ezért igazságosabb is az életet megtartó kegyelem, mint a halálos törvénynek pontos teljesítése. Ily tekéntetet érdemel a szerencsétlen Babits József is. Megvallotta ő legterhesebb vétkeit önként és erőltetés nélkül, melyeket tökéletesen kinyomozni nem is lehetett volna, fölfödözte minden bűntársait, s ezáltal módot nyújtott arra, hogy a büntető igazságnak hatalmas keze azokat is elérte, s további gonoszságaikat meggátolta. Kezességül szolgálhat ezen őszinte vallása, hogy törődött szívvel bánja vétkeit, és ha a halálos büntetéstől megmenekedve ideig tartó bármely kemény büntetését kiállhatná, ezen fenyíték által Istenével, embertársaival megengesztelődve tiszta kebellel léphetne ismét a világba, nyíltan és félelem nélkül keresné munkája által kenyerét, önkárával megismert társait, kinek barátsága néki oly gyászos volt, s az ezekhez hasonlókat kerülné, a nyomorúság, és életkorának haladása heves indulatait lecsillapítanák, s így lenne idővel belőle hasznos, és szorgalmatos polgár, ki veszedelem idején még hazájának védelmére is fölállhatna, s akkor rettenthetetlen bátorsága, mely eddig a nem igaz úton féktelenül kicsapongva terhes vétkek szülőanyja lett, a legszentebb célra vezéreltetvén, a közjónak nem csekély hasznot hajtana. Mindezeket, de különösen védelmezettjének huszonhárom esztendőkre csak alig terjedő fiatal korát tekintetbe vétetni kérvén a védelmező tiszti ügyész, ezen pört ítélet alá bocsájtja.