Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)
Deák Ferenc Ügyészi Iratai
ból elegendőképpen ellene nem próbáltatván, a bizonyítmányok hiányosságából azt pörben idézni nem lehet. ZML. kgy. jkv. 1829:292. Az eredeti ügyészi vélemény elkallódott. A közgyűlés helybenhagyta Deák véleményét, és Gombos Mihályt felmentette a vád alól.208 72. [Kehida, 1828. december 12-30. között]209 Deák ügyészi véleménye a verekedéssel és káromkodással gyanúsított Balázs János arácsi nemes és társai ügyében. Zala megye 1827. június 6-i közgyűlésén verekedéssel és káromkodással vádolták meg Szerki István, Balázs János, Juhász Sándor és Juhász Gábor arácsi lakosokat. Az eset kivizsgálásával Rosos Pál alszolgabírót bízták meg 210 Az alszolgabíró jelentése nyomán az 1828. március 17-i közgyűlés az ügyészi hivatalnak adta át az ügyet véleményezésre. 211 Deák az 1829. január 12-i közgyűlésen terjesztette elő ügyészi véleményét. Deák Ferenc tisztes tiszti alügyész úr, nemes Balázs János arácsi lakos és társai ellen, a múlt esztendei március 17-i közgyűlés 884. száma alatt hozott végzés következésében oly véleményt nyújt, hogy a tiszti vizsgálatbul világos lévén, hogy nemes Balázs János Szerki István kövesi lakost, aki tulajdon házán a panaszlottnak udva[rá]ra midőn ablakot nyitott, fertelmes, a szentek és teremtés ellen való káromkodások közt megtámadván, azt egy lapáttal főbenütötte, továbbá az említett Balázs János azon ablakot későbben egy póznával betörvén, a háztól kiszaladott házigazdát egy hasábfával főbenütötte, és férjének segedelmére odasiető feleséget is, arácsi Juhász Sándor és Gábor társaival viszont megtámadván, annak szentjét és teremtését öszvekáromolták, és azt mindhárman hasábfákkal véresen megverték, ezért nemes Balázs Jánost, Juhász Sándort és Gábort, mint kegyetlen verekedőket és fertelmes káromkodókat bűnpörben idézni kelletik. ZML. kgy. jkv. 1829:277. Az eredeti ügyészi véleményt az úriszékhez küldhették át. ZML. kgy. jkv. 1829:292. Feltételezett keltezés, lásd a 205. sz. jegyzetnél. ZML. kgy. jkv. 1827:1570. Uo. 1828:884.
