56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Márfi Attila: Az 1956-os forradalom a hivatalos propaganda és a közigazgatási iratanyag összehasonlításában a siklósi járás községei példáján

is felélték, hisz ebből a térségből indultak gépkocsi karavánok élelemmel megrakva a harcoló főváros megsegítésére. Az iskolák több helyen is hónapokig zárva voltak. Számos eddigi munkalehetőség is megszűnt. Romlott a közbiztonság is. A helyi TSZ-ek zömét feloszlatták s vagyonukat sok esetben felosztották a régi tulajdonosok között. Tulajdonképpen ez volt az általános helyzet a siklósi járásban. De az egész országban is ezeket a viszonyokat élte át a lakosság. Tehát törvényszerűen olyan változások álltak be, mely keretek közt a mindennapi élet egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Ismétlem, az első hetekben a helyi közigazgatás a valós helyzet feltárására vonatkozó jelentéseket tett, illetve hozott ilyen szellemű határozatokat. A megváltozott létkörülményeken kívül fontos része volt a napirendnek a konkrét forradalmi események ismertetése. A kezdetektől fogva ezek a beszámolók az országos és főleg a fővárosi események ismertetésével kezdődtek. Ezek értékelésénél már érezhető volt az új politikai hatalom fokozódó ideológiai beavatkozása. Az eddig feltárt több mint 20 község vb. titkári és tanácselnöki beszámolói egymáshoz hasonlóan következtetésen használták az alábbi közkeletűvé vált ideológiai betéteket. Ekkor már zömében az eseményeket "ellenforradalomnak" minősítették. Konkrét bűnösként a Rákosi-Gerő klikket nevezték meg. 1957 februárjára már általánossá vált a Nagy Imre kormány bűnösségének hangoztatása. Természetesen a nyugati és az amerikai beavatkozás hangsúlyozása és a jószándékú tömegek félrevezetése szólamok is ekkor születtek meg. Ezen ideológiaipolitikai magyarázatok közvetítői elsősorban a közigazgatás vezetői köréből kerültek ki. Ugyanis a Rákosi-éra szervezetei, intézményei közül még ez a terület tudott úgy-ahogy állva maradni. A községek pártalapszervezetei jóval később tudtak csak azzal a hatékonysággal működni, amit a különböző szintű pártközpontok elvártak tőlük. A beszámolók második szakaszában rendszerint a helyi eseményeket vitatták meg. Ekkor még nem volt cél a bűnösök konkrét megnevezése és felelősségre vonása. A közigazgatáson belül elszámoltatták a vezetést és a tanácstagokat októberi magatartásukról, de legfeljebb szóbeli intést kaptak. Komoly retorziókat csak 1957 második felében rögzítettek a jegyzőkönyvek. Az októberben lezajlott események ismertetése is mondhatni mértéktartó volt. Azt is megkockáztatom, hogy az első hetekben objektív