56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Márfi Attila: Az 1956-os forradalom a hivatalos propaganda és a közigazgatási iratanyag összehasonlításában a siklósi járás községei példáján

igazgatási szervek forrásait, még egy un. módszertani körülményre szeretném ráirányítani a figyelmet. Baranyából három ilyen Fehér Könyvről van tudomásunk. Ezek nyilvánvaló irányított ideológiai beállítottságú állításai egybevetésekor könnyen felfedezhetjük azt a sémát, amit e könyvek szerzői használtak. Magyarán szólva egy előre meghatározott forgatókönyv alapján kellett e jelentéseket elkészíteni. így természetes, hogy nem a dokumentatív közlések voltak a lényegesek, hanem a koholt vádak és az előre kitervelt sematikus közlések. A Fehér Könyvek összehasonlításakor az alábbi megfigyeléseket állapíthatjuk meg: A legelső és egyben legalapvetőbb szerkezeti egységben az "Ellenforradalom szellemi előkészítése", vagy hasonló címszavak alatt a tudatos szervezkedésről közölnek szintén idézőjelben "megcáfolhatatlan" tényeket. De itt még nem jellemző a dokumentumok felhasználása. Ez ideológiai indíttatású bevezető után a forradalom helyi történéseinek első napjait mutatták be. Ennél a fejezetnél, amennyiben ismert több személyt is megemlítenek az un. Horthy világban betöltött funkciójának ismertetésével. Ezzel is egyértelművé téve, hogy a szervezkedő erők a reakció soraiból kerültek ki.3 A forradalmi eseményeket természetes, hogy igyekeznek a legnegatívabban és visszataszítóbban bemutatni. Ezt egyébként bőséges fényképanyaggal is illusztrálják. A forradalom során létrejött pártok és szervezetek is természetesen, mint a felforgatás főbb elemei lettek itt ismertetve. Fontos része e propaganda kiadványoknak az un. véres ellenforradalmi cselekedetek ismertetése községenként és körzetenként. Az eseményekben résztvevő tömegek utólag már, mint az ellenforradalmi szervezkedők által megtévesztettek kerültek bemutatásra. Utolsó szerkezeti egységként említhetjük az un. "Tanulságok" c. fejezetet. Ebben összegezték az elmúlt eseményeket. A végkövetkeztetés persze mindegyik esetben az, hogy a megtévesztett dolgozó nép végül öntudatra ébredvén jogosan védte meg a népi demokráciát. Mint, ahogy az "Ellenforradalom a Siklósi járásban" c. könyv utolsó cinikus záró sorai mondják: "íme kedves olvasó! Egy csokorban vannak az októberi események "hősei", a nagy álarcosbál lS4S-as jelmezekbe öltözött lovagjai álarc nélkül! A nagy álarcosbál véget ért, elmúlott éjfél, lekerültek az álarcok; itt állnak pőrén, álarc nélkül azok, akik a siklósi járásban a "néphatalmat", "tiszta demokráciát" akartak."

4