56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Tyekvicska Árpád: HELYI FORRADALOM. Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban

Az október 27-i választásnak nyilván voltak vesztesei a régi hatalmi rend képviselőin kívül is, ám az ekkor kötött megállapodással a közvélemény döntő többsége azonosulni tudott. Harmincöt év távlatából kétség kívül a résztvevők tudati, érzelmi affinitását, elkötelezettségét, illetve annak tudatosságát a legnehezebb megítélnünk. Ha kísérletet is teszünk erre, hangsúlyozzuk, hogy csupán tág körvonalak meghúzásáról lehet szó. Az október 26-i fölvonulás jelszavai tanúvallomásokban, jelentésekben maradtak fönn. Részben a mintaközpontokban, részben pedig a SZER közvetítésével ismerték meg őket a résztvevők. A "Ruszkik haza!", "Aki magyar velünk tart!", "Kossuth címer, magyar haza, minden orosz menjen haza!", "Nem kellenek a régi vezetők!" jelszavak egyaránt jelzik, hogy a község lakossága meglepően gyorsan és pontosan csatlakozott - végső soron - Budapest felkelőinek céljaihoz, érzelmeihez. Az említett jelszavak kivétel nélkül a nemzeti szabadság, függetlenség, illetve a vezetőváltás köré csoportosultak. Bennük nem jelentek meg rehabilitációs igények, akaratok, az elszenvedett sérelmek megtorlásának igénye. A fölvonulás eseménysora sokkal inkább olyan részleteket tartalmazott, amelyek a érzelmi-politikai szférába sorolhatóak (jelképek leverése, pártiratok, könyvek égetése, a rendszer képviselőinek bevonása-kényszerítése a vonuló menetbe stb.). Az események e szakaszában elsősorban még az érzelmi elemek domináltak, de - mint azt láttuk - már ekkor működésbe léptek olyan dinamikai tényezők, amelyek a választási szakaszban teljesedtek ki. A fölvonulásnak jelképi tartalmat kell tulajdonítanunk: a régi rend megszűnésének jelképi aktusa volt. A községből október 27-én indult Budapesté, a Károlyi Kórházba, az első segélyszállítmány, amit - november 12-ig - még több is követett. Az adakozók száma és az adományok nagysága megható bizonyítékai annak az együttérzésnek, amelyet Nógrád lakosai tanúsítottak a forradalom ügye iránt.

19 A forradalom helyi vezetőinek legitimitását leginkább a nemzeti tanács november 4. utáni sorsa példázza. A forradalom önkormányzó szerve december végéig ülésezett. "Őket a nép választotta, így csak ők lehetnek a vezetők!" - utasították el öntudatosan a november 10. után munkára jelentkező tanácsvezetőket.^ A kettős hatalom idején - a helyzethez igazodva - Piroska Istvánt vb-