56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Tyekvicska Árpád: HELYI FORRADALOM. Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban

Tagjai vizsgálati csoportunknak: - Az 1940-1945 közötti elöljáróság összesen tizenhárom tagjából hárman (Klucsik János esküdt, Molnár Márton törvénybíró és Polyák Sándor pénztárnok), illetve a körjegyzőség egy régi alkalmazotja, aki a tanácsi apparátus elbocsátása után visszakerült eredeti állásába; - Az 1945-ös képviselőtestületnek, a föntieken kívül további három tagja. így összesen hét személy vett részt közvetlenül a háború előtti önkormányzat munkájában; - A koalíciós képviselőtestületből - más összetételben - további négy fő (kettő-kettő a kommunista-, illetve a parasztpártból. Hozzájuk számíthatjuk még a nemzeti bizottság egy kisgazda és egy parasztpárti tagját); - Az első tanácstestület 42 rendes és 20 póttagjából tíz, míg a második 38 tagjából - néhány átfedéssel - hét fő. Közülük négyen a nemzeti tanácsnak is tagjai lettek (Piroska István, Czerman József, Molnár Márton, Rottek Mihály); - Az önkormányzati szerveken kívül többen voltak vezetői, vezetőségi tagjai különböző társadalmi, szakmai szervezeteknek, egyesületeknek (pl. Rottek Mihály rövid ideig a járási, míg Szakállas József nemzetőr a helyi DISZ-nek, illetve utóbbi a sportkör vezetőségének volt a tagja). Végül e témakört azzal a példával zárjuk, amelyik talán a legélesebben világít rá a családi tradíció késztető erejére. Az általunk megismert két darab három éves, evangélikus időszakban a bírói tisztet Molnár József (a már megismert Molnár Márton nagybátyja), 40 kh-as gazda töltötte be. A ciklus - 1950-ben - katolikus bíróval ért véget. 1956. október 26-án, a fölvonulás kezdete előtt, Molnár József egyik unokaöccse - egy félliternyi kifizetett bor fejében -, arra kérte a község kanászát, hogy a fölvonuláson kiáltsa őt ki bírónak, amit az eredménytelenül - meg is tett.

14 Bár az esetet már nem tudtuk megnyugtatóan tisztázni, mégis úgy véljük, hogy a próbálkozást joggal tartjuk olyan kísérletnek, mely a megszakított történelmi folyamatosságot hivatott helyreállítani. A hajdan gazdag és tekintélyes Molnár família tagjait a forradalmi helyzet ugyanúgy egykori szerepük - végül is egy igazságosnak érzett pozíciórendszer - újrakreálására késztette, mint a Rottekokat, s talán csak a két rokonság nagysága, támogatottsága, múltjából eredő eltérései,