56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Tyekvicska Árpád: HELYI FORRADALOM. Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban

A választás lefolyását a már említett "legitimációs csapda' határozta meg. "A Hazafias Népfront nógrádi szervezete nevében, a kormány felhívása alapján összehívtuk Nógrád község dolgozóit, hogy a törvényesen meghirdetett választásokig, munkástanácsot válasszunk a község vezetősége mellé." - hangzott a Népfront elnökének bevezetője.

6 Az ő szerepeltetése önmagában is a folytonosság, a törvényesség keresésére utal, másrészt nyilvánvaló, hogy a kormány fölhívása csak az üzemi munkástanácsokra vonatkozott, a lokális önigazgatás addig létrejött forradalmi szervei - a kormányzat szemszögéből - ekkor még törvénytelen szervezeteknek számítottak. Az idézett szöveg sajátos csúsztatása csupán ezt a legitimitási hézagot kívánta áthidalni. A Népfront elnöke még csak egyfajta tanácsadó testület választására gondolt, ám a jelenlevők már túlléptek a "megtartva-változtató" akaraton: a jelölőbizottságból kiszavazták a párt és a vb képviselőit. A tömeg belső dinamikája, a forrósodó hangulat, az erőteljes, az eseményeket és szándékokat továbblendítő hangadók felszólalásai már átléptek a legitimáció kérdésén, és a helyzetet az addig érlelt és helyben formálódó akaratok egy új, forradalmi jogelv alapján oldották meg. Lemondásra bírták a tanácsvezetést, és a jelölőbizottság előzetes javaslata alapján forradalmi tanácsot választottak. A nyolctagú forradalmi tanács azonban csak ideiglenes, átmeneti szerv volt: a választás utáni első ülésükön további tizenhárom tagot kooptáltak. A Nógrádi Nemzeti Tanács nevében is kettősséget hordozott. Részben a koalíciós időszak nemzeti bizottságára, részben pedig az ötvenes években átformált viszonyokra utalt. A kívülről érkező hírek és a közösségen belüli vélekedések a közösségiség belső (rokoni, baráti, szomszédsági, munkahelyi, de főként családi-háztartási) tereiben és intézményesült formáiban motiválták az események résztvevőit. Nyilvánvaló, hogy az információszerzés esélye, az akcióba kerülés (például lokális) lehetőségei nem voltak egyformák. Bizonyos csoportokat, egyéneket fokozottan ösztönzött, sarkalt a cselekvésre, kiegészítve az egyéni életút által meghatározott indulatiakarati elemeket. Ugyanakkor azonban a választott szervekbe kerüléshez már kevésnek bizonyult csupán az egyén szerepvállalási szándéka, ahhoz - többek között - a közösségi elfogadás és elfogadottság, a feladatra való alkalmasság, a megfelelő rokoni-ismerősi háttér is szükséges volt.