56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Bán Péter: A Pécsi Megyei Bíróság büntetőperes iratainak néhány társadalomtörténeti tanulsága

eső bűnözési arányszám is magasabb volt az ötvenes években. Végezetül egy egészen kis csoport helyzetét próbálom meg kinagyítani. A mecseki felkelőknek egy töredékét alkotta az a 23 vádlott, akiknek peres anyagát eddig módomban állt átnézni. Nem képeztek egyetlen kiforrott alegységet, nehezen is képezhettek már, mert azután találtak egymásra, miután a november 12-i orosz aknatűz elérte a fegyveres ellenállás vágotpusztai központját. A különböző időpontokban, helyekről és ösvényeken egybegyűlt, immár nem könnyen szervezhető csoport társadalmi összetétele a következő képet mutatta: Foglalkozás Származás Iskolai végzettség szakmunkás 4 szegényparaszt 3 ipari iskola 4 segédmunkás 8 "kulák" 3 8 általános 10 alkalmi munkás 8 munkás 11 7 általános 4 szakm.tanuló 2 kisiparos 3 6 általános 4 htb. 1 értelmiségi 3 analfabéta 1 Az adatoszlopokat összevetve kitűnik, hogy a - zömmel 15-25 éves munkásfiataloknak kereken a fele első generációs munkás volt és aligha tévedés, hogy a három-három vagyonosabb földműves, kisiparos, értelmiségi családban ez társadalmi süllyedést jelentett. (Néhányuk kényszerből nem tanulhatott tovább!) Iskolai végzettségi szintjük még így sem tért el lényegében a korabeli átlagtól. Abban, hogy több-kevesebb magabiztossággal a fegyveres ellenállás mellett döntöttek, társadalmi közérzetük valószínűleg szerepet kapott. Tevékenységüket azután sokkal inkább behatárolták a gerillaharc egyre keservesebbé váló körülményei. A mecsekiek parancsnokával, Horváth Gézával a kapcsolataik mind esetlegesebbek lettek, s bár élelmet, gyógyszert kaptak a városban, fegyverzetüket nem tudták a kellő szinten tartani. Két összekötőjük hiába próbálkozott újabb társak toborzásával, sőt voltak, akik idővel hazaszöktek, még árulás gyanúja is felmerült. Ilyen körülmények között kivitelezhetetlenek voltak haditerveik, a Zrínyilaktanya, a megyei börtön, a pécsi rendőrkapitányság megtámadása, egyedül az 1957. évi hivatalos állami ünnepséget sikerült megzavarniuk március 15-én. Végül egyenként, másod-harmadmagukkal rendőrkézre kerültek. A megyei bíróságról úgy kerültek a börtönökbe, hogy tudták: ők nem lőttek le senkit, nem vertek meg senkit, vezetőjüket mégis kötél általi halálra ítélték.