Tótszerdahely-Vörrű - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 23.

Töl (Ma: Galambok része) 23.465. 14

felé vezető országút közelében feküdt, korán elpusztulhatott, mert 1693-ig nem hallunk róla. Egy adat szerint, mint puszta helység 1720-ban a nagyszombatin vörös barátok birtoka, de valószínűbb, hogy az 1740-es évekig a kanizsai uradalom része volt, és csak a gróf Batthyány Lajos nádor és Inkey Ferenc között 1744-ben kezdődött birtokvita következtében került utóbbi Inkey Ferenc birtokába. 1750-ben még jelentéktelen uradalmi major, a 4 jobbágynak csupán 4 fejőstehene, 7 kétéves jószága és 19 méhkasa van, őszi termésük 5, tavaszi termésük 16 mérő. Tölöspuszta 2. A XVIII század második felében a majorsági gazdálkodás jelentősebbé válik, 1770-ben már nyolc jobbágycsalád lakja, 23 adózóval, nyilván nagycsaládom, három extraszerialista, nyolc adózóval: egy nemes asztalos, 20 forint jövedelemmel, egy molnár 21 pozsonyi mérő gabona jövedelemmel és egy csordás. Kukoricájuk 40 pozsonyi mérő, gabonájuk 20 pozsonyi mérőnyi, szőlőjük 15 kapásnyi. Kusz igásállatot és 13 sertést tartanak, meg tehenet, rétjükön 18 szekér szénát kaszálnak. Tölös ekkor már a Központi Szeminárium kiskomáromi uradalmának tartozéka, 1790-ben azonban az uradalom részeként, a Vallásalap kezelésébe került. A XBIII. század második felében előbb Kiskomárom, majd Galambok filiája, sem temploma, sem papja nincs. Malma már megszűnt. Gépi erővel a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság működik egy fatelepen, mely 20-40 embert foglalkoztat. Az 1962ées helységnévtár szerint Tölös puszta Galambok külterületi lakotthelye. IV.1. 1519: negyedtelek 7, háromnegyed 1, de elhagyott 11 negyed, egy 1/2 és 1 1/2 negyedtelek. Lélekszám: 1770: 42, 1771: 36, 1778: 62 /conf,cap.+ incap./, 1785: 70, 1805: 95, 1802: 74, /Nagyvölgy pusztával együtt/, 1828: 50 /L. Nagy/, 1962: 38, 1973: 42 fő. Ház: 1785: 12, 1805: 12 /Töllös cum Nagy Völgyi puszta/, 1828: 7 /L.Nagy/, 1962:7, 1973: 6 ház=14 lakás.