Szentpéterúr-Tótszentmárton - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 22.
Tótszentmárton 22.462. 53
Ugy tűnik, hogy a tárgyalt helységek közül Tótszentmárton népesült be legkorábban horvátokkal. 1697-ben /j/ már Tott Sz. Márton-nak nevezték. Korabinsky /630 p./, Thiele I-II. köt. 135.p. és Fényes /I.köt. 517 p. 1836/ egyaránt horvát falunak emiitette. A falu a török időkben többször is elpusztult, de mindig gyorsan ujrátelepült. i A határ földrajzi nevei közül 1720-ban már horvát nevü határrészeket emiitettek, mint Czerina és Rakytya, Bedova /zalaegerszegi áll. lt. inquisitiones. Fasc. XII/3./ részben kesébb ezek száma tetemesen nőtt. A falu Szent Mártonról nevezett középkori temploma átvészelte a Kanizsa felszabad itájsával kapcsolatos harcokat. 1688-ban megemlítették, hogy a vidoveci Szent Vitus templom plébánosa járt át ide is, később a szentségeket a bellicai plébános szolgáltatja ki, Kaszomich Péter. A későbbiekben is mindig Zágrábban tanult papok kerültek a plébániára. A XVIII. sz. derekától ludi magistere is csaknem mindig muraközi származású, tehát nyilván horvát. Filiái közé tartozott eleinte Szerdahely, Molnári, Pusztará^es^lN>!r ; Í de/ 'l750. , Zágrábi érseki levéltár Canonica visitatio Protocoll Broj. 75/VI. 145-153 1. 146.1./ 1750, 1774. A plébános és a tanitó stóla és M coleda jövedelméből következtethetünk a falvak lakóinak anyagi helyzetére is. Nyilvánvaló, hogy a közös plébániához tartozás elősegítette a falvak lakóinak néprajzi csoporttá való összeötvöződését.