Kissziget-Kürtös - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 13.

Kolon (Ma: Balatonmagyaród része) 13.264. 4

I. 2. A név Gredeto máig tisztázatlan, bár aegfojtesőre száaos kísérlet történt /Scűwartzt Nyugata, helyn. 63; Hoórs Westung. Ugyan ő: Ung Jb IX. 2k51 Kaiozsaj Eelotta. hn. 208| Győrffyj ECsa I. 486./ II. Eolon puszta i:± skomárosát61 északra Kápolna pusztától keletre a somogyi határszélen fekszik. 1810-boti határát képezte a principális csatorna. Az Országos Község:! Törzskönyvben aa Is nyilvántartj ák saint Dalatonaagyarótí külterületi lakott helyét. Forrásainkban 1203-ban szerepel először, a ad. kor Merenyo határjárásában kétszer is hivatkoznak a Kolon felé vezető útra. A XV. században és később is Szentgyörgyvér tartozéka, amelyet a Marcaliak birnak, majd Mátyás király 1^7 9-ben a Bátoriaknak adományozott. Ez után a vér sorsában osztozik, a Bátoriak után a Nádasdyak, aajd 1677-ben királyi adományból a Széchenyiek kapják, akik 1848-±g birjék. A település 1479-ben oppidun, mezőváros: a XVI. századi dikalajstromokban possessio, falu, aajd 1530-ban ismét oppidua, váeiot is szednek benne. Kétségkívül nagyobb település, 1531-ben 23 lakott portája van. Földesúri gazdasági központ és ez adhatta város jellegét. 1552-ben Somogy tao^yebhez szárait. Ekkor emlegetik Szent Miklós tiszteletére emelt egyházát, valamint plébánosát és egyházának a Fewlhyd folyón épült aalaát, aaelyet az egyházközség a Bozodwyze ne vó folyón álló jobbágyi aaleaért elcserél. 1543-ban a település aor felégetett és lakatlan. 1552-bon isaét lakott, 1564-ben és később alávetett a töröknek. Az utóbbi évben a zalavári apát fegyveresei feltörték lakóinak a Rada hegyen levő pincéit. 1572-ben és 1573-ban újra puszta, a török alatt a róvók nea is aerték felkeresni, 1530-ban erődítményét