Felsőszemenye-Gesztréd - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 8.

Felsőszemenye (Ma: Muraszemenye része) 8.149. 63

Táncsics utca 2. számú házról, melyet a budapesti Szabadtéri Néprajzi Múzeumban fognak felállítani, mint a dél zalai népi épitkezés jellegzetes szép példányát. Épült 1833-ban, fala borona, oldalt és elől oszlopos pitvarral. Barokkosán keretezett ablakokkal. Szoba, füstös-konyha és kamra beosztással. Csonkakontyolt zsúpos tetővel, a padlástér előtt faragott, diszes deszkázattal. Kamrájában ácsolt gabonatartó hombárokkal. Az udvar végében régi fatalpas pajtával. A községben fatalpas, zsúpos pajta több is található még, általában keresztben zárják le az udvart, igy választják el a szérűskerttől. A pajta közepén van a kocsiszín, vagy "szürü", két oldalán "a" pajtafia". A pajták végében lábbal hajtós tökmagtörő állt. Meg kell még emlékezni a Murán álló számos vízimalomról, melyeket azonban már elbontottak, valamint a régi csárdákról, amelyekben egykor a betyárok mulatoztak. Ha égett itthon talpuk alatt a talaj, erre szöktek át Horvátországba. Mindhárom község lakosságának fő foglalkozása a halászat. Télen, nyáron egyaránt űzték. Hosszú és emelőhálót, keritőhálót, varsát, tráglahálót, kaparóhálót,szigonyt, horgot használtak. Egyaránt halásztak a Kerkán, az Adoványon, az Ó-Murán és a különböző holtágakban, de árvizek után az öntésekben is. Keritőhálójuk 100 méter hosszú és három-négy méter széles is volt. A hozzá való fonalat a kenderföldeken termelték, s az asszonyok maguk fonták, visszálták. Az eredményes halászatot babonákkal szándékoztak biztosítani; az emelőháló kötésekor pl. szent György előtt megfogták a legelső tavaszi lepkét és cérnával bevarrták a háló közepébe, ugy, hogy a lepke sértetlen maradjon. Az öltések száma mindig páratlan volt. Iváskor a halak felnyomultak a Kerkán. Ilyenkor a vizet az alsó szakaszán füzfaágakkal fonták át, "átpasonyázták'*, hogy a visszafelé tóduló halak itt megtorlódjahak, emelőhálóval kiszedhessék. Mikor Újév után a halász először megy ki halászni, az asszony utánadobja a sótörő botot, hogy akkora halakat fogjon, mint a bot. Igen gazdag folklór kincsüket is a vizi élet ihlette meg. Csukát, pontyot, harcsát, fogast, compót, dévért, keszeget, kelént, domojkót, podvizet, márnát, borint, küszt, süllőt szoktak halászni, illetve horoggal fogni. A halat a környéken adták lel, nagy kosarakba rakva házaltak vele. Ha óriás halat fogtak, kihirdették és annál a halásznál mérték ki aki fogta. Élénken él emlékezetükben a török idők sok harca, mint mesélik,