Felsőszemenye-Gesztréd - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 8.

Galambok 8.160. 64

kis református templomnak figyelemreméltó a tornya. A vallási ellentét mindig érezhető volt a felekezetek között, ezt élesztette is az egykori £ többezer holdas földesúr, a pesti papnevelőé. A felszabadulás előtt a parasztságn k átlag 4-5 kh. földje volt, ezenkivüT szőlőbirtoka. Fő foglalkozásúak a földmüvelés, ujabban a szőlőmüvelés. Szőlőik ugyanis még magánkézben vannak, nagy gondot forditanak annak megművelésére. Szőlő a. és gyümölcstermelésük magas foku. A szőlőkben köztesként igen sok zöldsej félét, paprikát, káposztát, paradicsomot stb. termelnek, exportképes minőségben, de apró tételekben. Határa igen változatos, részint dombos/nyugat felé/, részint sik délen és keleten. Az egykori nagy őserdők helyén most szántó és rét van. Állattartásuk mindig magasszinvonalu volt, főleg a szarvasmarha és lótartás. Lóban a magyar parlagi lovat 1900-tól a hidegvérű muraközi lovat tartották, szarvasmarhában régen a szilaj fajtákat, később a bonyhádiakat. Jelentős volt a sertéstartásuk, 4 a "sörényes" éles hátú" serléseket tartották, majd a mangalicát. Előbbieket tavasztól őszig kint tartották a legelőn. A kisföldü parasztok és a földnélküliek a közeli uradalmakban jártak dolgozni, kepés aratónak, főleg Cságotba, Behijákba és csöntébe. Sokan erdei munkára jártak, főleg télen. Ősszel Somogyba jártak, Sédre és Nemesvidra krumplit ásni, bérük a 14. 15. 16. véka volt. Régen eljártak négyesbe csépelni is az uradalmakba, de az 1905 körül már megszűnt, akkor jöttek divatba a cséplőgépek. A helyi uradalomba sehonnét sem jártak dolgozni. Etnikailag a Kiskönerőm környéki csoportba tartozik, népviseletükkel, népszokásaikkal gazdag folklór kincsükkel, népzenéjükkel tanulmányok foglalkoznak. Az,e falvakra jellemző egykezes itt nem olyan általános, főleg a reformátusoknál és módosaknál észlelhető.A néphit a falu régi neve Kolombuk, s a mostani Főszeg és Tüskevár területén volt, a dombokon. A törökök elpusztították. 1690-ben a török kiűzése után tejhepitették be újra, svábokkal, szerbekkel és horvátokkal. Ujabb telepités 1845-46-ban történt, a 3 km-nyire fekvő Tölös községből. A tölösiek Galambok egyik utcáját alkotják, ma is igy hivják ezt az utcát. A török idők emléke élénken él emlékezetükben, a fal-tói nyugatra lévő Gánicarét nevét pl. onnét származtatják, hogy a török világ idején ebben a völgyben bujt meg a lakosság, mert körös-körül magas dombon erdő vette körül. Itt főzték a gánicát. Sokat mesélnek az illérek pusztításairól is, arról,