Ebergény-Felsőrajk - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 7.
Felsőrajk 7.148. 80
azért ad 2 Tudgya nyilván á tanú, hogy ezen nevezet Gesztenyés erdőt ennek előtte circiter 15 Esztendőkkel atta föl Szőlő hegynek Titulált Rajki Gábor Assessor Iram, ugy is mint Tutora Rajki Joseph Urnák és Rajki Sigraoné Uram, ezen Tanúnak és néhai nemes Pálfy Pálnak. Ad válla azt is le tett hiti után á Tanú, á mint föllebb vallotta, hogy ez előtt 15 Esztendőkkel attak föli azon Varjasi Gesztenyés Erdőt Szőlőnek á fönt Titulált Rajki urak, és az után Ad i u< 3gy a valóságossan, hogy 10 Szabad Esztendők múlva, fönt titulált Rajki Gábor Uram Kumovics István névő Ispánját Pacsai helység esküttyeihez ell küldvén, általa requirálta, hogy az fönt adott Szőlőket Varjasi Gesztenyés névő Diverticulumban föl böcsülvén Szabad hegy vámra, á mintis ki menvén az nevezett helységbéli Esküttek, ezen Tanúnak Szőlejét böcsülték egy Icze héján két vödörre, á másikat pedig /mely néhai Pálfinak adatott föl/ böcsülték két vödörre, mely Dézmát Rajki uram Kumovics névő Ispanya, békességesen, minden ellen mondás nélkül Ki is Szedte, de az helység az helybéli Articulus értelme szerént magának kérte és odais engedtetett. Ad 5— Mely volt 1752 dllcbei1 , Rajki Uram á Dézmát Ki szedvén, maga Pinczéjéhez oda hordatta, azután pecog Dézmálásra eljővén Pacsai Hegyre Csébi névő Eszterház Uraság Piscalisa, azt parancsolta a Tanúnak: hogy á fölleb irt Varjasi Gesztenyés Erdőbül csinált szőlőbül adgya ki a Dézmát." /A tanú nem azt felelte, hogy Rajki Gábor földesúrnak már leadta a dézsmát. Mire az Eszterhási - fiskális megdühödött, kalodába vezette a tanút, hozott pacsa-i jobbágyokat az Eszterházi - jobbágyok közül, s erőszakkal elvéve a kalodába vezetett tanútól a pincekulcsot, a tanú borából még egyszer kivette a dézsmát az Eszterházy uraságnak. - 1754-ben nem az Eszterházi tisztek, hanem a Hádasdy család tiszttartója követte el tanúval szemben először ugyanezt az erőszakot, s vette meg rajta még egyszer a dézsmát, mert ő közben Rajkinakj akinek fundusán szőleje van, szinén szolgáltatja a dézsmát. Az Eszterházi Tiszűek ezen aztán vérszemet kaptak, s még 1754 késő őszén, ugyancsak erőszakkal ők is kivették a maradék borából immár a harmadik dézsmát.
